Save Me /BEFEJEZETT/

48.rész-Könnyek

Mire Blake háza elé értem azt hittem kiköpöm a tüdőm. A potyogó könnyeim sem segítettek a helyzeten. Az ajtóhoz futottam amin úgy dörömböltem, mintha az életem múlna rajta.

Isabelle nyitott ajtót de mikor meglátott úgy nézett rám mintha nem hinne a szemének.

-Hol van Blake? - tettem fel a kérdést köszönés nélkül.

-Molly.. - könnyesedett be a szeme.

-Hol van? - mentem be mellette majd az emeletre szaladtam egyenesen Blake szobájába. Az ajtaja nyitva volt de amint a szoba elé értem, megtorpantam. A szekrényei nyitva voltak és az összes üres volt. Az összes kép, ruha és dísztárgy eltűnt a szobából.

-Ne.. - suttogtam alig hallhatóan.

-Beszéljünk. - fogta meg a kezem Isabelle és levezetett a konyhába majd elém tett egy pohár vizet.

-Hova ment? - kérdeztem az asztalt bámulva. Nem volt erőm a szemébe nézni.

-Ma reggel hajnalban elment. - válaszolta.

-Hová? - emeltem rá a tekintetem.

-Nekem sem mondta el. - figyelt könnyes szemekkel. - Annyit mondott, hogy szeretne egyedül lenni és ne várjam haza.

-A szemét! - nevettem fel keserűen.

-Elmesélte, hogy mi történt. - mondta  alig hallhatóan. - Aznap mikor átmenet hozzád teljesen összetörten jött haza. Sosem láttam még ilyennek őt. - gördült le egy könnycsepp az arcán. -Másnap bejelentette, hogy elköltözik. Annyira próbáltam marasztalni.. De eltökélt volt és azt mondta, hogy így lesz neked a legjobb.

-Nekem? - csattantam fel. - Mégis hogy lenne ez a legjobb nekem?

-Te vetettél véget a kapcsolatotoknak Molly. - mondta ki az igazságot.

-Mert megcsalt.-válaszoltam halkan.

-Megértem a döntésed. - fogta meg az asztalon lévő kezem. - És bármennyire is fájdalmas ezt kimondanom de talán így lesz a legjobb.Ne nehezítsétek tovább egymás életét. A magam hibájából mondom ezt neked. Megcsaltam az akkori férjemet Blake apjával és ez szétszakította a családunkat. Én voltam a legboldogabb ember mikor Blake megszületett viszont a legnagyobb hibám az volt, hogy nem mondtam el az igazságot Michaelnek. Amikor kiderült rettentő dühös volt és összevert. Ott elhatároztam, hogy elhagyom amint összeszednem az elegendő pénzt. Egyik este viszont részegen állított haza és nem voltam otthol, hogy megvédjem őket. Aznap pedig elveszitettem a kislányom. Mikor megtudtam, hogy mi történt azt hittem vége az életemnek. Egy anyának nincs nagyobb vesztesége az életben ennél. Blake ágya mellett álltam a kórházban és imádkoztam, hogy ne veszítsem el őt is. Ha nem élte volna túl én sem lennék már itt mert képtelen lettem volna feldolgozni. - törölte meg a szemét. - Ezért is mondom azt neked, hogy zárjátok ezt le. Nem akarom, hogy így történjen veletek is. Bármennyire is hittem benne Michael sosem tudott úgy nézni rám mint azelőtt majd mikor kezet emelt rám olyan oldalát mutatta meg, amiről nem tudtam, hogy létezik.-szorította meg a kezem. - Ha vissza is fogadnád a fiam akkor sem tudnál rá úgy tekinteni, mint ezelőtt. Minden nap rettegnél, hogy mikor történik meg ismét és emiatt mindketten szenvednétek. Blake bűntudatban élne melletted te pedig félelemben és csalódottságban mellette. Nekem is fáj, hogy elment de talán ő már ezt előre tudta,hogy így helyes.

-Szeretem őt. - törtem ki zokogásban.

-Tudom. - mosolyodott el szomorúan. - Ő is szeret téged, tudom mivel a saját fiam. Viszont valamikor a szerelem sem elég és ez egy ilyen helyzet. Ne szenvedjetek tovább.