Save Me /BEFEJEZETT/

20.

Pár perc múlva már a fiú szobájában voltunk. Ő az ágyán feküdt miközben laptopja a mellkasán volt, én pedig a kanapén foglaltam helyet törökülésben.
Imádkoztam, hogy minnél előbb végezzünk hiszen minden egyes  végtagom sajgott és egyre jobban kezdtem dideregni is.
Most magammal hoztam a MacBookomat, hogy ne egy gép álljon rendelkezésünkre és ezáltal fel tudjuk gyorsítani az esszé megírás folyamatát.
Éppen a két költő előéletét vizsgáltam mikor újra megláttam a libabőrt a kezemen. Nem szóltam hozzá mióta itt vagyok de most szükségét éreztem mivel nem akarok jégcsappá változni.

-Kaphatok egy pokrócot? -tettem fel a kérdést felé sem nézve.

-Fázol? -értetlenkedett. -Nincs is hideg.

-Most adsz vagy sem?

A szekrényéhez sétált, kivett belőle egy fehér Nike pulcsit és nemes egyszerűséggel hozzám dobta.

-Nem tudtam, hogy ezt pokrócnak hívják. -méregettem az adott ruhadarabot de végül belebújtam.

-Célnak megfelel. -vont vállat majd visszafeküdt.

Fogalmam sincs mennyi idő telt el mikor újra Blakere tévedt a tekintetem de feltűnően nagy mosollyal bámulta az előtte lévő laptopot. Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért felkeltem és odasétáltam hozzá.

-Ez most komoly? -idegesedtem be.
-Amíg én szenvedek, hogy jó jegyet kapjunk te valami csajjal szex chatelsz?

-És akkor mivan? -kérdezte flegmán, rám sem nézve.

-És akkor mivan? -ismételtem meg ugyan olyan hangnemben, ahogy ő.
-Játszhatod itt a kemény nagyfiút  flegma, leszarom stílussal Blake, de mint minden ilyen kis seggfej, mint te. -nem bírtam magam leállítani és szabályosan éreztem ahogy a halántékomon lévő ér egyre jobban lüktet. -Belül csak ártatlan szeretethiányos kisfiúk vagytok. Szóval bírd ki ezt az egy hónapot amíg be nem adjuk ezt a kibaszott dolgozatot.

-Tudod eléggé vicces ez a helyzet. -nevetett miközben szemében erős harag támadt. -Olyan valaki próbál kioktatni, aki nem képes elfogadni a tényt, hogy az exe egy másik lányt választott helyette. Ami pedig még szánalomra méltóbbá teszi az egészet, hogy egy nyamvadt bulit sem tudsz végigcsini anélkül, hogy hülyét csinálj magadból mivel nem ismered a mértéket ha alkoholról van szó. Ezek után pedig szinte egy idegen srác szobájában hisztizi végig az éjszakát mivel idézlek "Én csak különleges szeretnék lenni valakinek." -fejezte be végre.

Mondókája alatt végig lefagyva bámultam a szememben összegyűlt könnyekkel együtt.
Nem emlékeztem, hogy ezt mondtam volna neki hiszen az akkori este teljes képszakadást jelent számomra..
Viszont nem számítottam arra, hogy ilyen kegyetlenül fogja megcsavarni bennem a neki szánt bizalmam.

Képtelen voltam megszólalni és a kerekek csak forogtak a fejemben miközben farkasszemet néztem az előttem fekvő fiúval.
Nem tudom mit csinálnék most a legszívesebben..
Elszívnék egy cigit, dühöngenék de az is lehet, hogy ismét leinnám magam majd órákig bőgnék.
Vagy egyszerre az összeset.

Pár perc után Blakenek a szemében, mintha egy kis megbánás mutatkozott volna.

-Molly.. - amint megszólalt én felemeltem a kezem, hogy inkább ne is folytassa.

-Ki kell mennem a mosdóba.
-szedtem össze magam majd amint éreztem egy kövér könnycseppet végig folyni az arcomon elfordultam és kimentem a szobából.

Ismerős az érzés mikor nem viselsz sminket és azt hiszed, hogy cuki és természetes vagy, de aztán belenézel a tükörbe és rájössz, hogy úgy nézel ki mint egy viktoriánus kori influenzás, aki nem fogja megélni a telet?
Mert jelenleg ez a kép fogadott a fürdőszobában.
Az arcom sápad volt, szinte beleolvadt a fürdőszobai csempe fehér színébe, csupán a fáradt és erőtlenségtől nyúzott barna szemem adott egyfajta keretet az arcomnak. Az egész testem sajgott, a fejem pedig szét akart robbanni miközben a libabőr futkosott a hátamon a reszketéstől.