Save Me /BEFEJEZETT/

45.rész-Koncert

Másnap reggel mire Blake felkelt én már minden reggeli teendőmmel végeztem.

-Blake kelj fel! - sétáltam az ágyhoz miután megdögönyöztem Herceget. - Így is késésben vagyunk. - Olyan nyugodtan aludt tovább, mintha semmi sem történt volna. Komolyan mondom nem értem hogy tud valaki ilyen mélyen aludni. Apró puszikat kezdtem el adni az arcára majd a nyakára de ő még mindig mozdulatlanul feküdt. Miután meguntam, hogy semmivel nem tudom felkelteni a bevált módszerhez fordultam. Töltöttem egy pohár vizet az éjjeli szekrényen lévő pohárba majd nemes egyszerűséggel, mint hónapokkal ezelőtt, ráöntöttem.

-Az Istenit! - csattant fel az fejét rázva. Sötét barna haja vízesen szinte már feketének látszott. - Úgy látom nem szoktál le erről.

-Neked is jó reggelt. - odahajoltam, hogy egy csókot adjak neki de ő inkább a kezemnél fogva oda húzott magára. Akkor eszméltem rá, hogy milyen hibát követtem el és nem ugrottam le róla mikor ördögien elmosolyodott és a vízes arcát az arcomba temette.

-Elég! - nevetve csapkolódtam de mindez semmit sem ért, sokkal erősebb nálam. Miután megállt végre egy hosszú csókkal köszöntött.

-Jó reggelt. - gurított le magáról majd a szekrényéből kivett egy szürke melegítőt és egy feszes fekete pólót. Amikor a kék farmer kabátját is magára húzta észrevette, ahogy bámulom.Ha nem lenne elég ez a feszülő póló még ezt a hülye melegítőt is fel kell vennie...

-Ha meglátom, hogy más lányokra ficánkol. - mutattam a melegítő által takart szervére. -Akkor gyorsan búcsúzz el tőle. - mondtam mire Blake hangosan felnevetett majd elém lépett.

-Csak a te közeledben nem bír magával. - adott egy puszit a homlokomra. - Szóval gondoskodj ilyenkor róla. - mosolyodott el pimaszul mire én löktem egyet a mellkasán.

-Majdnem elfelejtettem. - nyúltam be a kabátom zsebébe majd elővettem a jegyeket. Úgy fordítottam, hogy Blake ne lássa mi van az elejére írva. Szép lassan megfordítottam, Blake pedig úgy nézett a papír darabokra minta egyenesen a mennybe kapott volna első osztályú belépőt.

-Ez nem lehet igaz! - kiáltotta el magát majd átölelte a derekam és össze-vissza kezdett el puszilgatni.

-Tiszta nyál vagyok. - próbáltam nevetve kibújni a szorításából de ő erre az arcom alá nyúlt és gyengéden egy csókot nyomott a számra.

-Köszönöm. - ölelt magához. - Nem is tudom kit vigyek magammal. - nézte a két jegyet mire felhúztam a szemöldököm és keresztbe tettem a kezem.

-Ha nincs más, veled is beérem. - mondta vállát vonva. Már emeltem a kezem, hogy megüssem  de ő kitért előle. Amire viszont nem számított, hogy a jó reflexeimnek köszönhetően egy tockost tudtam neki adni.

-Ez már felér egy bántalmazással. - dörgölte meg a csapásom helyét.

Mikor leértünk az emeletről azzal szembesültünk, hogy Isabelle és Daniel vígan cseverésztek reggelizés közben. Lefagyva bámultuk őket. Nem is lenne olyan feltűnő ha Isabelle nem Daniel ingjében lett volna. Csupasz lábait maga alá húzta. Csak most vettem észre, hogy Daniel milyen jól is tartja magát. Mivel nem volt rajta póló így jobban meg tudtam nézni.

-És még én nem bírok magammal. - suttogta Blake a fülembe én pedig gyorsan elkaptam a szemem Danielről.

-Meg kell mondjam nem rossz. - néztem újra a férfira, ezzel Blake agyát húzva.

-Talán apakomplexusod van amiről eddig nem tudtam? - nézett rám mérgesen.

-Eddig én sem tudtam. - vontam vállat majd mielőtt felrobbant volna Isabellek észrevettek minket. Megálltak a reggeliben és minket bámultak fal fehéren. Isabelle valamit félrenyelhetett mivel eszeveszett köhögésbe kezd.