Save Me /BEFEJEZETT/

5.

Nem akartam hinni a szememnek.
Ilyen véletlen nincs az életben.
Nem lehet.
Az ilyenek csak a filmekben és a könyvekben történnek, nem pedig a való életben...

-Anya nem megbeszéltük, hogy nem hajléktalanszálló az otthonunk? - kérdezte végig bosszúsan engem méregetve a srác.

-Hogy mivan? -csattantam fel. Most komolyan lehajléktalanozott??

-Blake! - szólt rá Isabelle. - Add meg a tiszteletet!
Szóval ez a neve a tuskónak.

-Elnézést a viselkedése miatt, már dolgozunk rajta. -mentegetőzött a nő. -Ő itt a fiam, Blake. Ő pedig Molly, aki nem mellesleg megmentette a papád életét.

-Mi történt vele? -kérdezte rémülten a fiú majd odasietett az ágyon fekvő papájához.

Isabelle elmesélt neki mindent majd kimentünk a konyhába.

-Na itt is vagyok. - szólalt meg Stell az ajtón besétálva. -Bocsi csak anya ment haza én meg elmeséltem neki, hogy mi történt és megállt megbizonyosodni, hogy nem-e történt semmi komoly.

-Végül is az esztméletlen papám bokorban való megtalálása semmi komoly. -jegyezte meg cinikusan Blake. -Segítettetek de ha valami jutalmat vártok akkor közölhetnétek és megspórolnátok azt az időt amit itt dekkoltok és nem csináltok semmit.

Stell és Isabelle lefagyott. Én viszont ha mást nem is, a seggfejeket megtanultam kezelni Londonban.

-Öregem, te egy igen komoly érv vagy az abortusz mellett. -horkantam fel. - Már meg ne haragudj Isabelle de a fiad egy menthetetlen seggfej. Spórolj meg magadnak egy kis időt amit a személyisége csiszolásával töltenél és hagyd, had bassza el az életet. -mértem végig tetőtől talpig Blaket. -Sikerülni fog neki, ne aggódj.

-Szerintem ideje mennünk Molly. - fogta meg a karom Stell, én pedig bólintottam. Isabelle még mindig lefagyva állt a konyhapult mellett és a fejét ide-oda kapkodta hármunk közt.

-Viszlát Isabelle. - szóltam vissza a kifelé menet majd becsuktam magam mögött az ajtót.

-Ez mégis mi a fene volt? - nevetett fel Stell amint kiértünk.

-Emlékszel a francia fazonra a gépről? - kérdeztem, mire hevesen bólogatott. -Nos kiderült, hogy valójában nem is francia csak beszéli a nyelvet. Mikor rád tettem a telefont akkor épp egy veszekedésbe kezdtünk bele aminek az lett a vége, hogy "kiéhezett puncinak" nevezett.

-Emlékszem, ki az illető? - kérdezte döbbenten Stell, mire válaszképp a ház felé bólintottam.

-Nee.. Ez nem létezik. - nevette el magát hangosan. -Te aztán tényleg jó nagy szerencse csomag vagy. Mondjuk ha jobban belegondolok nem vagyok meglepődve hiszen látszik rajta, hogy a személyisége az ritka szar. A jól kinéző emberekkel mindig ez a baj. Viszont ha már így észrevette akkor tehetne is ellene, nem gondolod?

-Majd ha fagy. - válaszoltam fintorogva majd elindultunk vissza Stellékhez.

Elég gyorsan visszatértünk hiszen még mindig rettentő hideg van kint. Az anyukája, Linda már aludt amit sajnáltam hiszen nem tudtam neki köszönni de természetesen megértettem mert tudtam, hogy mennyit is dolgozik. Egyedül neveli a Stell mert az élettársa lelépett mikor a lányuk csupán 3 éves volt. Azóta pedig napi szinten teper a helyi kórházban ápolóként ezért szinte Stell a gyermekkorát nálunk töltötte. Kisebb korában még zavarta de ahogy idősödött belátta, hogy az édesanyja mindent ő érte tesz és a megélhetésükért.

Végül megfürödtünk majd kimentünk az udvarjukra és felmásztunk a fán lévő kunyhónkra, amit még apa építt nekünk kiskorunkban.

-Rég voltam idefent. - szólaltam meg pasztázva a kis helyiséget.

-Én is. -takarózott be Stell. -Kiskorunk nagy részét idefent töltöttük és csak fürdeni mentünk le, már ha nem voltunk lusták. - mosolyognom kellett erre az emlék hallatán de a barátnőm hirtelen elkomorodott így tudtam milyen beszélgetés veszi kezdetét. - Nehéz volt nélküled. Az elmúlt 2 évet úgy töltöttem, hogy bármi bajom volt akkor felmásztam ide és azt kérdezgettem, hogy mikor jössz vissza. Ugye nem mész el megint?

-Nem megyek Stell. - ráztam hevesen a fejem. -Ígérem.

Nekem is ugyan úgy hiányzott.
Ő az egyetlen barátom akiért az életem odaadnám és Stell az a személy aki akkor is ott van ha épp egy vödor szar borul a nyakamba.
Ezért is volt rettentő nehéz itthagyni őt a tudatlanságban.. Együtt nőttünk fel és éltünk át mindent, egészen addig a napig. Ott viszont valami megrepedt a barátságunkban és végül az évek teltével egyre távolabb kerültünk egymáshoz. Viszont most, hogy visszajöttem minden erőmmel azon legyek, hogy azt a repedést eltűntessem.

-Nos, akkor Molly Henderson. -nyitotta ki a vodkás üveg tetejét, amit észre sem vettem, hogy felhozott. -Üdv itthon! - kiáltotta majd előkapta a telefonját és csináltunk egy képet.

Stell mesélni kezdett az eddig történtekről de állítás szerint nem sokból maradtam ki a suliból. Ugyan olyan unalmas szar mint eddig volt. Sok drámával és ítélkezéssel megszórva, picsákkal és seggfejekkel meghintve. És díszítés gyanánt ott vannak az undok tanárok.
Szóval szokásos gimnázium.

-Láttad Kyle Jenner új képét? - kérdezte becsiccsentve mire válaszként csak megráztam a fejem így ő elővette a telefonját és még mutatta ahol Kyle az állatokkal pózol egy képen.

-Mit kell ezen néznem? - kérdeztem miután kitisztult a látásom.
Ez a vodka rohadt erős.

-Írt egy egész oldalt a kép alá amiben kijelenti, hogy ő vegán lett.-háborodott fel. -Imádom ezeket a híres "vegánokat". Na és a vízzel mi van, öcsi? Az nem a hal háza? Undorító vademberek.

-Mégis ki gondolkodik el ilyeneken rajtad kívül? -nevettem el magam.

-El is felejtettem a nyaram legjobb sztoriját. - dörzsölte össze a két tenyerét.

-Na mesélj. - hegyeztem a fülem az új pletykára.

-Ugye én a nyár elején voltam táborba amit említettem is neked még hónapokkal ezelőtt. Na de most figyelj. -fészkelődött. - Amikor hazaértem anyának egyből feltűnt, hogy kicsit bevoltam csiccsentve mivel természetesen a táborban való búcsúzkodás az volt, hogy mindenki lehúzott 5 kupica whiskyt tisztán. Anyának itthon végig azt mondogattam, hogy betették, ő pedig annyira megijedt, hogy azonnal szólt az egyik kollégájának, aki nőgyógyász. Eltudod képzelni mit műveltem ilyen állapotban a rendelőben.. Anya fejéről lesült a bőr miközben azt nevettem egész végig, hogy egy férfi a lábam között valamit dugdos belém és a végén ráadásnak még egy-két flörtöt is elnyomtam. Végül a doki megkérdezte, hogy milyen típusú fogamzásgátlót szedek. A válaszom pedig az volt, hogy a saját személyiségemet, majd beájultam. - mesélte volna tovább, de én úgy elkezdtem röhögni, hogy folytak a könnyeim.

-Ne nevess már! - csapott rá a karomra. -Tudod milyen irtó ciki visszagondolni? Mire magamhoz tértem már itthon voltam és anya kiakadása után, hogy ő nem áll készen egy unokára lekellett pisilnem vagy 10 terhességi tesztet. -egyszerűen nem bírtam már tovább, vergődtem a padlón, mint egy fuldokló hal.

-Nézzünk sorozatot! -kiáltotta fel a semmiből.

-Jó kis terelő téma Miss Személyiség Fogamzásgátló. -kuncogtam.

-Hallgass már. -nevette el magát. -Mit nézzünk?

-Nekem mindegy, válaszd ki te. - válaszoltam, majd már nyomta is bele a képembe a laptopját.

-Shadowhunters. - üvöltöttük egyszerre mikor megláttuk, hogy az egyik kedvenc sorozatunk új epizódja kikerült.

A közepén járhattunk a sorozatnak mikor elkapott az ideggörcs....

CSAJ: Nem tudnék nélküled élni.
CSÁVÓ: *nagy szemekkel* Mond mégegyszer.
CSAJ: Nem tudnák nélküled élni Simon. Csak te vagy nekem. Az egész életem eltűnt. Nekem.. Másnak kéne lennem, máshogy kéne élnem.
*csávónak csillog a szeme és mosolyog*
CSAJ: Te vagy a legjobb barátom.

Itt jött el az a pillanat amikor én és Stell ledermedve, egymás kezét fogva suttogtuk halkan:

BASZDMEGMAGADRETKES!!!

1137 szó