Save Me /BEFEJEZETT/

74.

Nem tudtam magamhoz térni a hallottak után. Egyszerűen túl sok minden kavargott bennem és az eddig megivott alkohol is csak rontott a helyzeten.

-Blake felszívódása után pár napra rá, jött tőle egy üzenet. -vette elő a telefonját és keresgélni kezdett majd végül elém csúsztatta a készüléket.

Elmentem mert rájöttem, hogy igazad van.
Molly jobbat érdemel egy drogosnál, azonban nem tudom őt teljesen feladni.
Arra képtelen vagyok.

Túlságosan szeretem.

Kérlek téged Jessica, ha még maradt benned egy kis emberség, ne mondj semmit neki arról a napról.
Ne keresd, ne hívd, ne üzenj neki. Egyszerűen csak hagyd, had élje az életét hiszen az utóbbi idő rettentő nehéz lehetett számára miattunk és nagyon jól tudom, hogy a várakozás kikészítené lelkileg.
Nem tudnék a leszokásra koncentrálni ha tudnám, hogy ő itt vár rám nap, mint nap.
Őszintén szólva pedig képtelen lennék a szemébe nézni ha jönne hozzám látogatni, mivel túlságosan szégyellem magam.

Mikor meggyógyultam visszajövök és megmutatom mindenkinek, hogy igenis megérdemlek egy olyan csodálatos lányt, mint ő.
Ez az utolsó kérésem feléd és az utolsó üzenetem is egyben.
Sosem fogom tudni elfelejteni neked, hogy ezt tetted, viszont rá kellett jönnöm, hogy nem miattad szakítottunk Mollyval...
Az igazi ok én, saját magam vagyok és a múltam démonjai.

Tudom, hogy valójában te egy kedves és odaadó lány vagy, ezért kérlek ne gyötörd magad sokáig.
Remélem, hogy egyszer megkapod azt a szeretetet, amit érdemelsz.
Viszlát, Blake.

-Miután elolvastam ezt. -köszörülte meg a torkát. -Megfogadtam, hogy nem kereslek hiszen abban a tudatban voltam, hogy majd te úgyis jössz. Azt hittem, hogy nem fogod annyiban hagyni. Blake mindig is jó srác volt, csak nehéz időszakot élt meg akkoriban. Nem tudom, hogy min ment keresztül azért, hogy végre elég jónak érezze magát hozzád de biztos vagyok benne, hogy rengeteget szenvedett. Egyedül. Elítélhetsz azért amit most mondani fogok. -töltött magának még egy pohárral, azonban mikor felém nyújtotta, én megráztam a fejem. Tisztán kell gondolkodnom, hogy végre megérthessem amit évek óta kerülgetek. -Blake mindvégig melletted volt de te az első zökkenőnél feladtad a kapcsolatotokat. Nem kerestél fel, pedig a mai világban ez perceket vesz igénybe. Elég lett volna ha valamelyik platformon rámírsz. Én nem tehettem ezt mivel Blake kérdését tiszteletben akartam tartani. De veled mi a helyzet? Te semmit nem tettél, csupán becsuktad a szemed és haladtál tovább az életben. Fogalmam sincs, hogy ennyi év után miért kerestél fel hirtelen de úgy hiszem Blake visszatért, mivel az apja is találkozni akart velem de végül el sem jött. -tárta szét a kezeit. -Látod? Mindenkit jobban érdekel a boldogságotok, mint téged. Blake helyre akarta hozni, ezért elment, feladva az itteni életét. Még az apja is előbb keresett meg engem, mint te. -foglalta össze a teljes igazságot.

Végül eljött az idő.
Jessica újabb kést döfött belém és minden egyes mondatával megforgatta azt.

-Tudod vicces. -mosolyodott el. -Fiatalkoromban irigy voltam rád de mostanra csak szánni tudlak. Van egy olyan férfi, aki mindent feladott érted és te még arra sem voltál képes, hogy a telefonba bepötyögd a nevem és írj egy üzenetet. Tényleg sajnálom az akkor történeteket de ebben a sztoriban nem én vagyok főgonosz. Én csak egy elétek gurított akadály voltam.

-É..É..Én... -makogtam és össze vissza kapkodtam a fejem. -Én sajnálom.
-tört ki belőlem minden.

Nem érdekelt, hogy hol vagyok. Olyan fájdalmas sírásba kezdtem, amit nem tudtam tovább visszatartani.