Save Me /BEFEJEZETT/

33.rész

Karácsony van de én mégsem tudok a többiekkel lent önfeledten díszíteni. Erőm és kedvem sincsen hozzá. Egész éjjel fent vírasztottam és mikor már fájtak a szemeim a sírástól inkább sorozatot kezdtem el nézni, hogy a gondolataimból legalább kicsit is kitudjam zárni Blaket.
Kopogást hallottam ezért megállítottam a mellettem lévő laptopomon a Vámpírnaplókat és felültem az ágyon.

-Gyere.

-Szia csajszi. -sétált be Stell szomorú tekintettel.
-Nem tudtam, hogy mire számítsak ezért inkább kopogtam. -vont vállat. Erőtlenül elmosolyodtam hiszen tisztában voltam vele, hogy sosem szokott kopogni. Úgy jár-kel a házban, akárcsak én náluk.
A barátnőmet meglátva azonban megtört bennem valami. Amennyire el akartam rejteni, olyan erősen tört ki belőlem hangosan a sírás. Stell szempillantás alatt már mellettem ült és magához húzva, szavak nélkül a hátamat simogatva segített.

-Shhh. -csitított pár hosszú perc után.
-Anyukádék szóltak, hogy tegnap este óta nem lépsz ki a szobádból Sierrával együtt. Mit csinált az a picsa?

-Ssemmit. -dadogtam.
-Tylerrel viszont végleg vége.

-Ez az oka, hogy így kivagy? -érdeklődött és mivel úgy ismerem, mint a tenyeremet nagyon jól tudom, hogy magában mosolyog.

Erőt vettem magamon és elmeséltem neki mindent, ami történt. Egy mozdulatot sem hagytam ki, ő pedig a történet végére már tátott szájjal bámult.

-Anyukám jó mozgalmas napod volt. -mondta meghökkenve.
-És Blake azóta jelentkezett?

-Nem, tegnap óta nem beszéltünk. -válaszoltam reménytelenül.
-Sokat ittunk.. Nekem felerősödtek az érzéseim de neki kitudja.. Tudjuk, hogy milyen Blake Collins így a csókban sem vagyok biztos, hogy akarta-e úgy igazából. Aztán majdnem csináltuk de mégse. Mikor rákérdeztem, akkor se tudta a választ, hogy velem képes-e lenni kapcsolatot kialakítani.

-Tudod mindentől eltekintve, én büszke vagyok rád. -veregette meg a vállam.

-Miért? -értetlenkedtem.

-Azért mert mindezek ellenére még volt erőd lezárni az első szerelmeddel lévő kapcsolatod. -simogatta meg az arcom.
-Büszke vagyok rád, hogy ilyen erős voltál. Blaket illentően viszont én sem tudok sokkal többet mondani. Én annyira sem ismerem a srácot, mint te.

-Jó srác hacsak nem vagy belézúgva. nevettem fel a könnyeimet nyelve.

-Hiszek neked. -fogta meg a kezem.
-Viszont adj neki időt és ígérd meg, hogy nem te teszed meg az első lépést. Ezt a részét ő cseszte el és ha jelentesz neki valamit akkor nem neked kellene epekednek utánna.

-Ígérem. -válaszoltam.
Igazából eszem ágában sem volt. Bármennyire is akartam, hogy ezek után én írjak neki vagy hívjam fel. A tartásomat még megőrzöm, mivel ha nekem kéne keresnem az olyan lenne, mintha azért könyörögnék, hogy legyünk barátság extrákkal kapcsolatban.

-Most viszont. -csapta össze a kezét.
-Kapd össze magad és vonszold le a segged. Ne szúrd el a Karácsonyt nekik.

Ezután rávett, hogy átöltözzek legalább egy melegítőbe és egy pulcsiba. Sminkelni azonban semmi kedvem sem volt. Leérve a nappaliba anyáék szomorúan ültek az asztalnál és a díszeket válogatták. Mikor megláttak rám mosolyogtak.

-Gyertek lányok van még bőven teendő. -adta ki a parancsot mama.

-Jönnék de otthol anyával mi is díszítjük a házat. -mosolygott Stell.
-Én a feladatomat már elvégeztem. -kacsintott rám, majd megölelt.

-Köszönöm. -suttogtam a fülébe.

Miután elment én is leültem az asztalhoz.
Mindenki itt volt kivéve Sierra. Letettem az egyik díszt, ami épp a kezembe volt és felálltam.