Save Me /BEFEJEZETT/

19.

Stellel hazafelé tartottunk mikor végre elmesélte, hogy mi volt
Mr.Whiteal.
A suliban nem akart ebbe belemenni, mert mint tudjuk, ott a falnak is füle van.

-Az irodájában megkért, hogy el-e tudom neki küldeni az anyagot, amiben kell a segítsége, mivel múltkor a kishúga nyitotta meg a beszélgetést és nem talált semmit. - mondta nagy vigyorral az arcán.

-Te mázlista buzi. -nevettem el magam.

-Nagy kő esett le a szívemről mit ne mondjak. - tette mellkasára a kezét.
-Jut eszembe, ha csak nem akarsz Tylerrel összefutni akkor 18:00 után ne gyere át.

-Miért? Nálatok lesz?

-Aha. -bólintott és az arcán tisztán látszott, hogy ő sem örül ennek. -Mindkettőnknek kell a jó jegy és időben neki szeretnénk állni, hogy ne halmozzuk fel érettségi előtt az anyagokat. Blakkel hogy haladtok?

-Őszintén? -sóhajtottam bosszúsan.  -Sehogy. Ma bent sem volt az órán pedig nekünk is el kéne kezdeni mert ismerve, nem lesz könnyű dolgunk hiszen egyikünk sem szeret lejjebb adni az igazából. Azt terveztem, hogy hazafelé menet beugrom hozzá és próbálok vele dűlőre jutni.

Stell gyors öleléssel búcsúzott majd én folytattam tovább az utam. Kivettem egy szál cigit és rágyújtottam, hiszen kelleni fog ha nem akarok idegösszeomlást kapni Blake közelében.
Közben előhalásztam a telefonom és elkezdtem nyomozni Harry betegsége után, mivel napok óta nem megy ki a fejemből. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen fejlett orvostudomány mellett javíthatatlan az állapota.
Ha az orvosok le is mondanak róla, én nem fogom feladni.

A zeneterápia nem gyógyítja a betegséget, de úgymond „visszahozza a betegeket az életbe” - olvastam a cikket.

Erről csomó feljegyzést találtam és többen be is bizonyították, hogy némely esetben tényleg beválik.
Azt hiszem kell beszélnem Daniellel...

Nagy gondolkozásom közepette észre sem vettem, hogy már a házuk előtt állok. Felmentem a teraszon és megnyomtam a csengőt. Pár perc után póló nélküli, alsógatyás Blake jelent meg előttem, akinek arcából ítélve  most kelt fel.

-Gyere vissza. -futott le az emeletről egy piros fehérneműt viselő, fekete hajú lány de amint meglátott a mosolya eltűnt és nemtetszően kezdett méregetni. -Ez meg kicsoda?

-Nem hiszem, hogy sok közöd van hozzá. -válaszoltam a fiú helyet. Blakere néztem és vártam a reakcióját, hogy közbe-e szól de ehelyett félmosolyra húzta a száját és felhúzott szemöldökkel várta a folytatást. -De ha már tudni szeretnéd, ennek a féleszűnek a barátnője.
-mutattam Blakere, aki mostanra kigübbedt szemmel kapkodta ide-oda fejét köztem és a lány között váltakozva.

-Te szemét! -visította a fehérneműs majd sietve felkapkodta a holmiját az ajtó mellől és úgy ahogy volt kisétált az ajtón.

-Ezt most miért kellett? - túrt bele a hajába. -Ő jó party volt.

-Mert megkaptuk irodalomból a tételt, amiből esszét kell írnunk és a félévi jegyünk 50%-át fogja kitenni. Miattad pedig seggfejkém-léptem egyet felé és ráböktem a mellkasára. -Nem fogok rossz jegyet kapni szóval ha kérhetem vonszold be magad órára.
-fujtattam. -És ne is számíts rá, hogy egyedül fogom megcsinálni.

-Először is higgadj le. -nevetett. -Adj 10 percet és jövök, addig meg gyere be.

-Szia kedveském. -köszönt valaki a konyhából.

-Szia Harry. -mosolyodtam el mikor megtaláltam a hang tulajdonosát. Mit sem törődve Blakel odasétáltam hozzá és leültem a mellette lévő székre.