Hello, a nevem Natali Porter, avagy Natasa Petrova. Igen, Én is Petrova hasonmás vagyok és nem mellesleg tribrid. 518 éves vagyok, ősvámpír. 1503. Június 20.án születtem.
Vigyázat!
-erőszak
-🔞
-káromkodás
-némely mondatot, leírást csak saját felel...
*New Hopeba, ugyanis azt reméltem, hogy legalább addig békében élhetek, távol a másik "rabtársamtól" amég meg nem találom az Ascendant, hogy a segítségével kijussak innen.*
New Hopeban találtam egy nagyon jól berendezett házat, amibe beköltöztem.
Magyarul: kipakoltam a táskámból, behúztam a függönyöket, megtettem Katet, akit sajnos ismét meg kellett szugerálnom, hogy ha bárki belép a házba, rajtam kívül, azonnal bújjon el, és nagysokára... Le feküdtem aludni.
[Másnap reggel 9:30] Végre kialudtam magamat.
[...]
A fürdőszobába, belenéztem a tükörbe és horrorfilme illően megilyendem, a saját tükörképemtől. -Hjajj... Nat?! Csinálnod kéne magaddal valamit... - motyogtam magamnak, mert a börtönvilágban, magamhoz beszéltem, hogy ne golyózzak be teljesen.
Felvettem egy Ramoneses pólót, farmer shortot, Katet otthon hagytam, a táskába meg raktam cukorkát... Elővettem a telefonomat, meg a fülhallgatómat, felpattantam a motorra, és irány Burlington!
[...]
Gondoltam, keresek valami kórházat először, a vér miatt, aztán meg rossmannt, dmet, vagy valami ilyesmit, hogy legalább alapozóm legyen...
A kórházkeresés sikeres is volt, csak az összes véttasak üres volt, ráadásul az alján ott volt hagyva a negyede. Ez annyira fel tud dühíteni, hogy ha egyszer már arra adta a fejét vámpír létére, hogy tasakos vért iszik, legalább szlopálná ki belőle az utolsó cseppig, mert akkor talán nem kéne neki meginnia vagy 300 lefagyasztott tasakot.
Úgyhogy, mérgemben hogtam egy tollat, meg egy papírt és leírtam, hogy bárki is lett a lakótársam (khm... én pofátlankodtam bele a saját kis börtönvilágába. Bocsi, ne akarj annyiszor megölni... 😁) ha vissza jön s kórházba, akkor nagyon szépen megkérem, hogy legyen szíves elpakolni maga után és a tasakokat, üresen a kukába beletenni :)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ezt a szép papírt lelamináltam és egy rajzazöggel beleaplikáltam a kórház falába. Nem volt kedvem a mocimmal menni, úgyhogy elsuhantam egy Mekibe, hogy keressek magamnak valami kaját, Burlingtonban az aljrók általában fotocellásak, de itt valamiért rendes kézzel kinyitós üvegajtó volt.
Bementem, de hirtelen olyan érzésem lett, hogy valaki kint áll a parkolóban és figyel engem, viszont odanéztem és nem volt ott senki. Na mindegy is...
Bementem a konyharészre és csodálkozva táttam, hogy van megsütve vagy 30-40 adag hamburger, krumplival, és pitével együtt, úgyhogy amennyit csak tudtam becsomagolva, beletettem a táskába.
