Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

62.

*- Én is téged, de mennünk kéne enni. Nem? Oda indultunk volna el, csak Bonnieval leálltunk beszélgetni. - nevettem fel.*

Nik bólintott, majd átváltozott és kiszaladt, én pedig kivittem a ruháimat. A szememmel egyből Niket kerestem, majd megérkeztem, egy kart a vállamon. Hirtelen ugrottam egyet, majd megfordultam és egy vigyorgó Hybrid fejét láttam meg magam előtt. Közelebb léptem hozzá és átöleltem a derekát.

- Mentek? Nem akarlak sürgetni, de mindjárt 15 óra! Én meg egy picit éhes vagyok... - kiabált Bonnie, majd kilépett az ajtón, de rögtön vissza is fordult. - úristen! Klaus! Ezt nem akartam látni! Nem lehet valahogy kitörölni? - akadt ki, mert Nik az ajtónak háttal állva, teljesen meztelenül ölelt engem.

- Nem, kedvesem, nem lehet. - mondta Nik még mindig engem ölelve.
- Nem akarod esetleg megpróbálni? Kérlek... Beleégett a retinámba. - nyavajgott Bonnie.
- Nem is olyan nagy baj az. - vigyorgott perverzen.

- Héé! - csattantam fel. - elmenjek? Útban vagyok? - kérdeztem durcásan Niktől, mire megfogta az arcomat, hogy ne tudjam elfordítani és belenézett a szemembe.
- Te sosem zavarsz és nekem csak te vagy az életemben. Meg vannak még exeim, de nekem csak te számítasz. - mondta mosolyogva, majd megcsókolt.

A levegőhiány miatt szétválltunk.
- Olyan kötődést érzek irántad, amit az 1000 évem alatt egyszer sem. Érted bármit megtennék. - mondta majd megsimogatta az arcomat, mire elmosolyodtam.
- Szeretlek. - súgtam a fülébe, mire egy kicsit megborzongott.

- Na, mostmár tényleg mennünk kéne, mert szegény Bonnie éhenhal. - nevettem fel.
- Nem baj, úgyis újraéled. - rántotta meg a vállát.

- Köszi!! Kedves vagy! - kiabált ki Bonnie a nappaliból. - attól még, hogy nem vagyok vámpír, süket sem vagyok... - mogrolódott.
- Jó... Megyünk már! - röhögött fel Nik, majd kaptam egy puszit a homlokomra és átváltozott.

- Mit hozzunk? Nyúl? Szarvas? Fácán? Lehet hogy találunk valamelyik háznál csirkéket is... - kérdeztem a boszitól.
- Én csirkét kérek. De igazából mindegy...

Bólintottam, majd lekaptam a pólómat, meg a nadrágomat, kimentem a teraszra lerakni a ruhákat.

Nik már kint várt (farkasként), így amikor meglátott fehérneműben, leült és elkezdte csóválni a farkát.
- Jó, azért ennyire ne örülj. Ezeket nem veszem le előtted. - nevettem fel, majd odamentem hozzá és megsimogattam a buksiját, ő meg megnyalta a kezemet.

Adtam egy puszit az orrára, majd átváltoztam farkassá és ráugrottam. Elkezdtünk szaladgálni a városban, de nem találtunk semmilyen tanyát, vagy csirketelepet, úgyhogy bementünk egy húsboltba. Csakhogy... Nem tudtuk volna elővenni a csirkét a hűtőből, farkasként, szóval kissza kellett változnunk.

Próbáltam elvonulni visszaváltozni, de Nik mindenhová követett. Egyszer csak, beszaladtam egy szűk helyre, valószínűleg egy öltöző volt, vagy ilyesmi. Gyorsan visszaváltoztam emberré és magamra csuktam az ajtót. Azazhogy csuktam volna...