Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

63.

*Azazhogy csuktam volna..*

Csakhogy, hirtelen Nik keze megállított az ajtót, Én ösztönösen, hátatfordítottam neki, majd a kezemet a melleim elé tettem. Megéreztem, hogy Nik hátulról átölel, majd hozzámsimul.

Lassan megfogta a kezeimet és elvette a mellkason elől.
- Vétek lenne eltakarni őket. - súgta a fülembe. Az arcom olyan volt, mint a paradicsom, de továbbra is neki döntöttem az izmos mellkasának a hátamat. Egyszer csak, megfogta a vállamat és óvatosan magafelé fordít, mire ha lehetséges én mégjobban elpirultam.

- Nik... - kezdtem a mondatot
- Igen, Tündérem? - mosolyodott el, majd megcsókoltam. Már nem is éreztem olyan kényelmetlenül magamat.
- Szeretlek. Nemtudom máshogy mondani. - suttogtam elig hallhatóan.
- Tündérem, örökkön örökké. - Súgta a fülembe. Az ajkaink egymáshoz értek, majd érzékien megcsókolt.

A keze rácsúszott a derekamra, majd kicsit dombosabb vidékekre vándorolt, mire elkezdtem tekergetni az egyik tincsét a tarkójánál.

Hallkan felnyögött, de közben még mindig csókolóztunk. Egyszer csak, a kezével végigsimította a hátamat, majd megfogta az arcomat és lassan megszakította a csókunkat. Ahogy a keze hozzámért, gyorsan belestem a gondolataiba.

> - Nem.... Klaus, nem lehet... Azt mondta hogy nem akarja itt... Akkor nem is itt lesz az első. Meg ígérted neki! De?!... Nincs semmi de! Nem és kész. Ha nem akarja még, akkor nem is lesz... Nem fogod akarata rákényszeríteni az az akaratodat! Nem akarom elveszíteni...<

Vitatkozott, saját magával? Olyan aranyos ahogy ellenáll a kísértésnek és megtartja amit ígért. Még egy utolsó csókot adtam neki, aztán elszakadtunk egymástól.

Lassan megfogta a kezemet, az ujjait rárulcsolta az enyémekre, majd kiléptünk a fülkéből.

[...]
Válogattunk húst, de csak most jutott eszembe, hogy vajon, hogy visszük haza?
- Van egy ötletem! - kiáltottam fel. - visszaváltozom farkassá, te meg köss egy hátizsákszerűt a hátamra.
- Oké, végülis, bevállhat... - mondta, megcsókolt, majd visszaváltoztam farkassá.

Óvatosan leguggolt mellém és elkezdett munkálkodni a hátizákon.

[kb.: 15-20 perc múlva]
- Na, Tündérem! Kész van! - kiáltotta fel diadalittasan, majd megsimogatta a fejemet, mire elkezdtem dörgölőzni.