Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

37.

*ott már elpirultan és lehajtottam a fejemet.*

Ő meg odalépett elém átölelt és kaptam egy puszit a fejemre.
- Ha most megbocsájtasz Klausnak át kell mennie kiskutyusba... - nevetett fel.

Abban a pillanatban álváltozott farkassá és odadörgölőzött a lábamhoz. Amég én ruhát válogattam magunknak, addig ő mint egy kiskutya, ott játszott mellettem.

A zoknit amit neki kerestem, pedig úgysem fogja felvenni, odadobtam neki, csakhogy ő háttal volt nekem. Így tarkóndobtam. Erre villámgyorsan megfordult és visszaválltozott

- Ez meg mi volt? Nem csak ver az asszony hanem már hozzám is vág dolgokat? Ez dublabüntetés lesz. Ha így folytatod lehet, hogy kapsz egy kis farkasfüvet, verbénával. - gonoszan vigyorgott, wow. Klausnak is van kínzós énje. Ez tetszik.

- Ne haragudj, nem akartalak megdobni, azt hittem hogy figyelsz. - válaszoltam félénken. Lesütöttem a szememet, mint amikor egy gyerek rossz fát tett a tűzre.

- Akkor? Mit akartál? - kérdezte, majd fenyegetően megindult felém.
- Én... Csak.. - hátráltam egy lépést, de ott volt a szekrény, így annak ütköztem neki.

- Te csak? Kérlek folytasd. - kérdezte hidegen
- Csak kérlek, ne bánts. - előreléptem egy lépést, mert már majdnem a szekrényben voltam. A szememet még mindig lesütöttem, hátha attól megenyhül.

- Az attól függ. Hozzunk ebédet. Elkezdek enni, neked pedig annyi a dolgod, hogy megtanuld visszafogni a vágyaidat. Ha nem sikerül, próbálkozhatsz, még 3szor. Tesztelni foglak. Nem tudod, hogy mikor és, hogyan, de tesztelni foglak. - gonoszan elvigyorodott.

- De, mi lesz ha nem sikerül akkor sem. - kérdeztem félve
- Bünti. - még mindig vigyorgott
- Tetszik, az új Niklaus. - mosolyogtam el. Tetszik ha egy férfinak, van tekintélye...

- Lesz időd megszokni, az új énemet is. Na, mire várunk. Változunk át. - lett egyre türelmetlenebb.
- Kérlek, elfordulnál egy kicsit. - próbálkoztam óvatosan.
- Hát... Nem. - röhögte el magát.

- Akkor pukkadj meg. - sértődtem meg, hajd elviharzottam a fürdőbe és elvettem a ruhákat, majd átváltoztam farkassá és kiléptem az ajtón. Klaus a bejáratiajtó előtt várt, még emberként.

- Na gyerünk kiskutyus. Hozz nekem valami ebédet. - azzal leült és rám nézett. Lehajtottam a fejemet és elrohantam a Gazdámak ebédért. Fogtam két fácánt, három nyulat, meg egy szarvast is.

Mikor ezeket odacibáltam a házhoz, megláttam, hogy Klaus ott ücsörög ahol hagytam és néz engem.

Odavittem neki az állatokat, majd fáradtan és véres bunával néztem rá. Mikor nem szólt semmit, csak nézett ki a fejéből, lehajtotta a fejemet és odafeküdtem a lábához. Egy kis idő múlva, elkezdtem nyalogatni a lábfejét.

- Na, gyerünk kutyuska, vissza kéne válltoznod aztán együnk. - Mikor visszaváltoztam annyi erőm sem volt, hogy felkeljek Klaus lába elől. Mikor ránéztem az oldalamra, megláttam, hogy mi veszi el annyira az erőmet.

Amikor a szarvast fogtam, nekicsapott egy gyökérnek, ami valószínűleg belémtört, így hát nem gyógyult be.

- Mi van, tribrid kutyus elfáradt? - kérdezte gőgösen Nik. Mikor nem válaszoltam rá, csak alig pihegtem akkor lenézett és meglátta hogy mekkora a baj.

- Ó... Nat. Miért nem szóltál hamarabb? - kérdezte. Erre csak megrázttam a fejemet, de ő csak nézett engem.
- Figyelj csak, Nik? Nem akarnál segíteni? - alig tudtam kinyögni ezt a pár szót. - Kérlek. Csak szedd ki belőlem. Utánna ellenállók a kísérésnek, de könyörgöm, segíts. Nagyon fáj. - elkezdtem könnyezni, mert már minden lélegzetvétel fájt. - mikor ezt meghallotta, óvatosan felvett és a kezében bevitt a kanapéra.

- Bocs Tündérem, ez fájni fog. - majd hirtelen kirántotta a bordáim közül a fát. Én egy hatalmasat sikítottam. Mikor kicsit enyhült a fájdalom, ránéztem a sebre, és azt láttam, hogy már majdnem teljesen begyógyult.

- Köszi, Nik. - adtam egy puszit az arcára. - na, kész vagyok, visszafogom az étvágyamat.
- Rendben, akkor most kint eszek, mert nem akarok összevérezni mindent. - mivel azt mondta hogy Ő eszik, tehát abból gondolta hogy nem vagyok olyan jó mint ő, tehát el fogom veszíteni. Hah... Arra várhat.