Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

84.🔞

* - Csak is te! - súgtam hallkan.*
🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞

Ekkor megéreztem, hogy óvatosan belémhatol. Egy picit felszisszentem, amire ilyedten kapta oda a fejét.

- Nagyon fáj? Befejezzem? - kezdett pánikolni, de egy csókkal beléfolytottam az összes kételyét.

Először fájt, de hamar megszoktam. Az elején nem mozdult meg, amiért rettentően hálás voltam.
Csak lassan elkezdte mozgatni a csípőjét, mire egyszerre nyögtünk fel.

~¬~¬~¬~¬~¬~¬~¬~¬~¬~¬~¬~¬~¬~¬~¬~¬

Lihegve dőltünk el egymás mellett. Ez volt eddigi éltem legszebb éjszakája és szerintem ez a jövőben még többször is meg fog ismétlődni. Vagyis nagyon remélem.

Lassan felültem és ráfeküdtem Klaus mellkasára. Pontosabban rajta feküdtem. Mosolyogva átölelte a derekamat és belepuszilt a nyakamba.
- Na? Milyen voltam? - kérdezte mosolyogva, és elkezdte cirógatni a vállamat.
- Hát... Ezt most hogy is mondjam... - adtam a gondolkodót. Mindig is azt mondták, hogy elmehetnék színésznek is, - nem is voltál olyan rossz. - vigyorodtam el pimaszul.

- Tessék?! Kisasszony! Mi az hogy nem is voltam OLYAN rossz?! Kérem válogassa meg a szavait. Vagy netán kér büntetést? - játszotta a mérgeset.

- Milyen büntetésre gondoltál, - kérdeztem vigyorogva, majd egy kis gondolkodás után hozzátettem - apucih?
- Majd rájössz, babygirl... - mosolyodott el ördögien - én a helyedben, nem apuciznék.
- De miért nem, apuciii... Hiszen te az én kissé idős apucim vagy, nem? - kérdeztem vigyorogva.
- Te most komolyan leöregeztél? Ezt még nagyon meg fogod bánni kicsikincsem...

- Miért? Mit fogsz tenni?
- Oh, drágám, ne akard tudni.
- Nem félek tőled... - nyújtottam ki a nyelvemet.
- Ne nyújtogasd mert leharapom.
- Inkább aludjuuuuunk... - nyafogtam

- Rendben, úgyis eléggé elfáradtam már. - bólintott, majd visszafeküdt a mellkasomra és elaludtunk.

[Másnap reggel]
- Jó reggelt, tubicák... - jött be Bonnie két gőzölgő kávéval a kezében - Hogy aludtatok? - vigyorgott mindent tudóan