Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

44.

*Amikor hátranéztem, Nik félmeztelenül, félrebittentett fejjel nézett rám.*

Elmosolyodtam közelebb lépkedtem és rátettem a két mellső lábamat a vállára, és úgy álltunk. Éreztem, ahogy az egyik kezét végighúzza a hátamon, a másikkal pedig éppen engem tartott, hogy el ne essek.

Egyszer csak meguntam az álldogálást, úgyhogy visszasuhantam és megáltam az asztal előtt, mert megláttam azt a nyúl combot, amit Nik otthagyott.

Szépen leültem a széke melé, és elkezdtem csóválni a farkam, amivel nagy zajt csaptam, mert folyton a székekhez ütődött. A hybrid még mindig félmeztelenül, kijött a szobából és elnevette magát.

-Na most fordított a helyzet? - kérdezte utalva a szalonnás esetre vigyorogva, mire lehajtotta a fejemet. Jó... Akkor mindegy.... Már éppen mentem volna arrébb, amikor is
- Ne menj el. Maradj, csak pitizned kéne a nyúlért! - mondta nevetve.

Én is elmosolyodtam, majd beletörődtem a sorsomba és elkezdtem pitizni.

Először csak két lábon álltam. Aztán még szórakoztattam egy kicsit Niket. Átbújtam az asztal alatt, megharaptam a saját farkamat, meg ilyenek. Amit kért..

Egyszer csak odamentem hozzá és a fejemet az ölébe tettem. Onnan néztem fel rá. Felemelte a nyúl combot és elkezdte lóbálni az arcomtól 10 centire.

Hirtelen felugrottam és kikaptam a kezéből. Csórikám nagyon meglepődött, majdnem leesett a székről

- Hát, Tündérem, neked nagyon jó reflexeid vannak. - vigyorogta el magát.

>Öhm.... Köszi, tudom? Vagy mi?<

Csak elmosolyodtam és megnyaltam a kezét.

- Na, menjünk vadászni. - mosolyodott el. Gyorsan átváltozott és kiugrott az ablakon, én meg utána.

Most is rohantunk, egyszer csak azt vettem észre, hogy megállt és lihegve engem nézett. Visszakocogtam hozzá.

Hirtelen meg böktem az oldalát az orrommal, mire elmosolyodott. Elkezdtünk visszafelé sétálni.

Eddig semmilyen kaját nem találtunk és láttam Niken, hogy eléggé éhes. Odamentem hozzá, majd szépen rávettem arra, hogy feküdjön le és változzon vissza. A művelet nem volt olyan egyszerű, de kitartóan próbálkoztam. Először csak odavittem egy fa mellé, majd lefeküdtem.

Erre Klaus is odabotorkált, majd lefeküdt elém. Én gyorsan visszaváltoztam, és a fülébe súgtam
- Meg ne fordulj... Mindjárt kész. - majd gyorsan elfedtem a nem publikus részeimet. Amikor ezzel megvoltam, óvatosan átmásztam a farkason és a szemébe néztem.

- Szívem változz vissza, addig hozok neked valami kaját. - mondtam és megpusziltam az orrát. Erre csak egy kicsit bólintott. Megvártam amég visszaváltozik emberré, én pedig már farkas alakban szaladtam, hogy keressek neki valamit enni.

Nem sokkal később találtam is két szervast. Miután megöltem őket, villámgyorsan elrohantam a ruháimért majd már felöltözve suhantam vissza a zsákmányhoz.

Varázslattal elreptettem őket Nikig akinek már a lábszára is elkezdett szürkülni.
- Jajj, szegénykém. De nyugi, hoztam neked egy egészet - majd letettem elé a nagyobb szarvast, mire mohón belemélyesztette a fogát. Láttam ahogy a lábába lassan visszatért a szín.

Én leültem vele szemben és néztem ahogy eszik. Annyira aranyos volt, ahogy aranylott a szeme. Egyszercsak felnézett, meg törölte az állát, majd
- Te nem eszel? Miért nézel? - aztán meg illat a felismerés az arcán. - Ja, tudom már. Még most szokod az arcomat. A tiéd szebb, neked jobban áll. - mosolyodott el kényszeredetten.

- Dehogy is. Nézd csak?! - majd hagytam, hogy a vérszag átvegye fölöttem az irányítást. Az szemem körül elszürkültek az erek, a szemem pedig aranysárga lett.