Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

21.

*Még jobban felemeltem a fejemet, jelezve hogy jó volt amikor simizett..*

Erre ő óvatosan leguggolt mellém, én leültem, átölelte a nyakamat és elkzdett az egyik kezével a hátamnál másikkal meg a fülemnél simogatni.

Elkezdtem óvatosan nyalogatni a nyakánál, ő meg mégjobban elkezdett simogatni. Ez annyira jól esett hogy már majdnem elkezdtem neki dorombolni.

Így maradtunk egy kicsi. Aztán hirtelen gondoltam valamit... A hideg orromat odadugtam a nyakához, mire ő visítva felugrott.

- Nemár Nat!! Ez hideg! Nem bánts már. - Jó, ez tényleg nem volt fair tőlem. Valamivel ki kéne engesztelni... Ahogy ott lógatta maga mellett a kezét, odacammogtam és elkezdtem nyalogatni a kézfejét.

>Bocsi... Ne haragudj rám, de olyan vicces volt amikor elkezdtél visítani<

- Na... Nyugi. Nem haragszom. De bocsánatkérés elfogadva - nevetett fel.

Megvakargatta a fülemet és elment a ruhakupacához és ránézett a telójára. [12:30]

- Fúú... Tündérem, mennünk kéne mert így még ebéd sem lesz belőle. - kiáltotta nekem.

Mikor visszafordult, akkor realizáltam hogy teljesen meztelen. És innen távolról még szexibbek a kockái. Szerintem észrevette hogy őt bámulom, mert közelebb jött. Már csak egy méter volt közöttünk amikor rájött hogy a hasát bámulom.

Lenézett a hasára
- Tetszik? - kérdezte perverz vigyorral az arcán

>Talán... Na jó igen. Nagyon is, de ezt te úgy sem tudod meg<

- Menj egy kicsit hátrébb, kérlek. - mikor arrébb vonultam, átváltozott farkassá és egy hatalmas ugrással rám vetette magát.

Éppen időben sikerült arrébb ugranom, de ő ezt nem hagyta annyiban és hirtelen picit megharapta a farkamat.

Nem fájt, vagy ilyesmi, sőt ezt úgy éreztem hogy megérdemelten, mivel egész nap baszogattam szegényt. 😁
De nem volt érte bűntudatom. Ő 300 éven keresztül akart folyton megölni.

Na de mos, hogy már gyűjtött magának egy kis önbizalmat, így szimplán rámugrott és megpróbált leteperni a földre. Szerintem játszani akart. Vagy ilyesmi.

Nem tudtam mit akar csinálni, úgyhogy elkezdtem kapálózni. De ő volt az erősebb. Így inkább feladtam eltettem a fejemet a földre becsuktam a szememet, és vártam hogy mi lesz.

Ő csak lekászálódott rólam és megállt előttem. Én így végre át tudtam feküdni a hasamra, magam alá húztam a lábaimat. Leraktam a fejemet a földre, és úgy néztem fel rá.

Mikor ezt megláttam megint megdöbbent, mert ma már harmadjára hajtom meg a fejemet előtte.

Őszintén én sem értem, hogy mi van velem. Csak azt akarom hogy örüljön. Mert amikor emberek vagyunk nem győzhet le, mert tudok varázsolni. Legalább most érezhesse magát fontosnak.