Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

64.

*- Na, Tündérem! Kész van! - kiáltotta fel diadalittasan, majd megsimogatta a fejemet, mire elkezdtem dörgölőzni.*

Nik is visszaváltozott, majd elkezdtünk sétálni, vagy lassabban kocogni hazafelé. Azért nem futottunk, nehogy kioldódjon a "hátizsák" szája.

[...]
Hazaértünk! Nagyon lassan, de végre hazaértünk. Beszaladtam a házba és megkerestem Bonniet hogy legyen kedves oldja ki a szatyrot a hátamon.

Mikor sikerült, felszaladtam a szobánkba, visszaváltoztam, majd kerestem magamnak valami ruhát. Amikor felvettem, Niknek is kerestem egy boxer, meg melegítőt, hogy Bonnie ne kapjon agyérgörcsöt.

Kiszaladtam a teraszra és leraktam a cuccokat. Lekaptam magamról a pólót, meg a nadrágot, majd a vámpír-gyotsaságomat használva a fehérneműk is egy pillanat alatt lekaptam magamról és átválltoztam farkassá.

Amikor megfordultam, Nik vigyorgó farkas képét találtam magam előtt. Nem is töröltem vele, csak még kerültem és el futottam, hogy keressek magunknak is kaját. Visszafordultam és megláttam, hogy Nik éppen rohan felém, majd már megint ott vigyorgott előttem.

A szemem sarkából megláttam, hogy megmoztult valami a bokor mögött, mire azonnal rávetettem magamat. Egy nyúl volt, úgyhogy egyetlen rántással kitörtem a gerincét.

Odavittem Niknek, hogy egyen, én meg addig elfotottam keresni, magamnak is. Találtam még 3om nyulat, amiből a kicsit életbenhagytam. A két nagyot viszont megöltem. Odavittem ezeket is Nikhez, majd visszaszaladtam a kicsiért.

Ott reszketett ahol hagytam. Visszaváltoztam, majd finoman megfogtam és felvettem a karjaimba. Visszasuhantam Nikhez, aki már emberi alakban ült egy fa tövében, az ölében egy megkezdetlen nyúllal. Amint meglátott, kiült a fejére a jól megszokott perverz vigyor, mire csak megforgattam a szememet.

- Ne forgasd, mert kiesik és poros lesz. - röhögött fel
- Nem vagy normális. - vetettem oda neki, - nézd mit találtam! - Mutattam oda neki a kis nyulat, mire óvatosan elvettem a kezemből, majd a szájához emelte mintha belé akarna harapni.
- Nee! Nem bántsd! - próbáltam kikapniba kezéból, de nem sikerült.

Elmosolyodott, majd megpuszilta a nyuszit, mire az fel nézett Nikre és elkezdte mozgatni az orrát.

- Nem akartam bántani. - vigyorgott, mire felnevettem.
- Huh... Jó, most megnyugodtam. - mosolyodtam el, majd leültem mellé. Ránéztem boci szemekkel, mire óvatosan ideadta a nyuszit.

- Mi legyen a neve? - kérdeztem érdeklődve
- Nem tudom... Fiú, vagy lány?
- Szerintem fiú.
- Akkor legyen... Damon? - kérdezte mevetve

- Ne... Nemnem nemnem... Biztos, hogy nem lesz Damon. - húztam el a számat. - Damon Salvatore ről jutott eszedbe?
- Háát... Igen. De miért nem tetszik a né? Rossz emlékek? Bántott Damon?
- Nem... Vagyis, igen... De én bántottam meg őt előbb. Hosszú sztori.
- Nembaj, szeretném hallani, hogyha kimegyünk innen, akkor miért fogom kitépni a szívét.

- Ne! Nem az ő hibája. Elmondom... Az 500 évem alatt, sokat utazgattam és mint minden természetfeletti én is elkeveredtem Mistic Fallsba.