Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

47.

*- Igen, ellenállhatatlanul egomán.*

[...]
Odaértünk a házhoz. Óvatosan benyitottam. Kate előrohant egy kisegérrel a szájában. Ezekszerint evett valamit, amég nem voltam itthon.

Rámugrott és egyből elkezdett dorombolni. Klaus mögöttünk vigyorgott, aztán leguggolt és közelebb hajolt Katehez. A cica amint meglátta a férfit, kiugrott a kezemből és elszaladt, bebújt egy szekrény alá.

- Klaus, légyszi, kimennél az ajtón.
- Miért is? - húzta fel a szemöldökét.
- Mert megigéztem. - hajtottam le a fejemet a kisállathoz. - amég más is bent van a lakásban addig el kell bújnia. Ez egy óvintézkedés volt arra az esetre, hogyha az a valaki akivel itt vagyok megtalálná őt akkor ne tudja bántani.

- Oké, megyek is... - nevetett fel és már kint is volt. A cica erre újból a nyakamba ugrott. Véget vetettem az igézésnek.
- Gyere, mostmár nem fog elbújni. - kiálltottam ki Niknek.

Egy másodperccel később, már megérkeztem a lehelletét a nyakamon.
- Szeretnéd megsimogatni?
- Persze... Ha megengedi. - mosolygott kedvesen. Letettem Katet a földte, aki egyből odaszaladt Nikhez.

Vidáman megszaglászta a kezét, majd rögtön elkezdett bújni. Nik óvatosan felette és elkezdte simogatni.
- Kéééétiiiiiii... A gazdájára ütött. Kis bújósok. - vigyorgott. Erre csak odaguggoltam mellé és megcsókoltam.

Mikor szétválltunk, átölelt és úgy néztünk a kis cicát.

[...]
Még játszottunk vele egy kicsit.
- Na, Tündérem, be kéne rámolni a cuccaidat. - nevetett, majd felállt.
- Oksi, megyek én is. Csak megettem Katet. - mikor megtettem a kis állatot felsuhantam az emeletre és megláttam Niket, ahogy éppen a ruháimat pakolássza.

Mikor észrevett elmosolyodott. Éppen az egyik melltartómat rakta volna el, de helyette magaelé emelte, és úgy tett mintha az övé lett volna.
- Hülye! - nevettem fel, majd odasuhantam és kikaptam a kezéből. Beleraktam a dobozba, amibe eddig pakolta a cuccokat. Éppen egyenesedtem volna fel, amikor éreztem hogy teljesen hozzámsimult.

A kezét rátapasztotta a derekamra, majd átölelt és belepuszilt a nyakamba. Megfogta a vállamat és lassan szembefordított magával. Óvatosan lefektetett az ágyra, ő pedig ráült a csípőmre. Ráhajolt a nyakamra és elkezdte csókolgatni.

Egyre lejjebb haladt, a hasamnál megállt és megnézte a sebhejemet. Óvatosan adott rá egy puszit, majd lejjebb kúszott a combomhoz.

Amikor rájöttem, hogy mi a terve, óvatosan eltoltam magamtól.
- Mi a baj, Tündérem? - kérdezte elszomorodva. - Nem volt jó?
- Jaj, dehogy is nem, csak még nem állok rá készen. Majd ha vissza jutunk a rendes világba. Ami nem művilág... - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.

Elkezdtem az álla alatt puszilgatni, mire halkan nyögdécselt felettem. Egyszer csak a kezemet a vállára csúsztattam és átlöktem a hátára. Ráültem a csípőjére, majd elkezdtem tapizni az izmos hasát. Óvatosan megmozdultam a csípőjén, mire megfogta a két lábamat és elkezdte simogatni a combjaimat.

Hallkan felnyögtem, erre elmosolyodott. Egyszer csak megfogta a csípőmet felemelt és odatett maga mellé az ágyra.
- Sajnálom, Tündérem. Eddig sem kellett volna elmennem. Hisz megmondtad, hogy majd csak a rendes világban szeretnéd.