Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

45.

*Az szemem körül elszürkültek az erek, a szemem pedig aranysárga lett.*

Erre Nik áthajolt a szarvasok felett és megsimogatta az arcomat. Adtam egy puszit a kezére, majd visszaváltoztattam az arcomat.

Amikor meglátta, egy széles vigyor terült szét a fején.
- Most büszke vagy magadra, ugye? - kérdeztem nevetve
- Persze, ezt mind én hozam létre. - nevetett fel ő is.

- Igen, igen. Én nem is csináltam semmit. Csak ültem, mi? - kérdeztem durcásan.
- Ajj, Tündérem, tudod hogy csak vicceltem. - nevetett fel megint.

Erre felpattantam, átugrottam a szarvasokat, majd beleültem az ölébe. Amikor leültem, halkan felnyögött, mire eszembe jutott, hogy nincs rajta ruha.

Arrébb csúsztam, így az arcát is láttam. Egy kicsit elpirult, de elkezdte simogatni a tarkómat, meg a hátamat. Megfogtam a szarvasokat, az egyik nyak részét odaadtam Niknek, a másikat, pedig a saját ölembe fogtam.

Elkezdtünk enni. Egyre mohóbban falta az állat nyakát. Amikor már egy csepp sem maradt szegény szarvasból, szépen megfogta a kaját a négy lábánál fogva, és elkezdte húzni őket, hazáig.

Miközben sétáltunk, beszélgettünk, el is felejtettem, hogy Nike nincsen ruha.

[12:30]
Amikor odaértünk, le ültem egy fa tönkre és onnan figyeltem, hogy mit csinál a Hybrid. Elsétált a cuccáig, aztán visszafordult és rám mosolygott.

Miután felöltözött a szarvasokat beraktuk a fagyasztóba. Hihetetlen hogy mekkora fagyasztóba van annak a háznak. Bár lehet hogy sok volt a gyerekük.... Na mindegy...

- Szerintem, legyen az, hogy most lefekszünk aludni egy kicsit és az után megyünk el a cuccaimért. - ajánlottam fel ásítva.
- Nekem, oké - suhant od a hozzám Nik.

Bementünk megfogtam a kezét és felsuhantam vele az emeletre. Rácsaptam az ágyára, úgy ültem a hasára, hogy a fejem pont a nyakánál legyen. Majd elkezdtem csókolgatni a nyakát, mire hangosan felnyögött.

Még adtam egy utolsó csókot a szájára, majd lemásztam róla. Ő csak mosolyogva figyelt, majd átölelt és el aludtunk. Egyszer csak azt éreztem hogy még mindig nem alszik.

- Mi a baj, szívem? - kérdeztem, majd adtam egy puszit a vállába
- Semmi. Csak eszembe ütött egy elégé nyomasztó dolog. - mosolyodott el szomorúan

- Micsoda? - majd feljebb kúsztam és elkezdtem puszilgatni az állát.
- Csak az jutott eszembe, lehet hogy sohasem fogom tudni teljesíteni azt amit kértél. Sohasem tudlak bemutatni a családnak. - húzta el a száját. - Sajnálom... - majd megcsókolt.
- Szerintem egyszer biztosan sikerülni fog kijuntni innen. - elkezdtem simogatni a hasát, majd puszilgattam az állkapcsa alatti részeket.