Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

7.

*Erre ő nevetve áztáltozott hatalmas fekete farkassá és rám ugrott.*

Ekkor esett le nekem hogy ő csak azt tudja hogy vámpír és boszi vagyok, a vérfarkasságomról fogalma sincs.

Tehát ő úgy van vele hogyha megharap akkor lassú és szenvedős halállal szépen meghalok.
Úgyhogy visszavettem a sebességből, meg álltam előtte és vártam hogy támadjon. Csak járkált körülöttem, én meg mindig arra fordultam amerre ő volt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy elkezdtem szédülni a sok forgástól.

Hirtelen megbotlottam egy csempe kiszögellésben és a fekete farkas előtt pofára estem. Nik ezen annyira meglepődött hogy elfelejtette, hogy éppen rám akart ugrani, úgyhogy leült és meg várta hogy felálljak.

Amint realizáltam hogy nem akarja leharapni semmimet, elkezdett rászkódni a vállam
- Úr isten! Hogy a bánatba lehetek ilyen béna, hogy most esek pofára?! - rögtem el magam. Mikor felnéztem, Klaus farkasként vigyorgott. Hirtelen felugrottam és felemeltem, mint a kiskutyát szokták: a grabanbancánál fogva.

Egyből a vigyorgása átváltott vicsorgássá és elkezdett morogni, aztán mikor látta, hogy a kapálózásával sem fog tudni kiszabadulni, hirtelen visszaváltozott, majd belém harapott. Kénytelen voltam elengedni.

Vigyorogva néztem az arcát ahogy kikerekedett szemekkel nézte a karomat.

A harapás ugyanis már majdnem begyógyult.
- Akkor te egy tribrid vagy!? - kérdezte. Meglepődtem, ugyanis felfedeztem egy kis félelmet a hangjában.
- Igen. Miért? Csak nem megilyedt a nagy Klaus Mikaelson? - kérdeztem nevetve, majd átváltoztam farkassá.

Ekkor döbbentem rá valamire. Klaus az át változása miatt teljesen meztelen volt.