Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

81.

* - Na, most elpirultam... - nevettem fel és rátapadtam az ajkaira.*

-Khm... - hallottunk egy ismeretlen hangot a hátunk mögül.
- Ez biztos a tulaj. - súgtam Klausnak, válaszul csak picit bólintott.

- Áh, jó napot! Elnézést hogy ilyen későn jöttünk, de átutazóban vagyunk. Szeretnék foglalni 2 szobát, ma estére ha lehetséges. - fordult meg egy széles mosollyal.

- Hogyne lenne lehetséges. A 4es, 5ös szoba szabad. Ha az megfelel... - túl nyálas volt a hangja.
- Szívem, én kimegyek Bonniehoz. - adtam egy puszit az arcára és kiszaladtam a lányhoz.

- Bonnie, szerintem valami nem stimmel. Olyan furcsa a csávó.
- Még nem találkoztam vele. De hiszek neked.
- Menjünk nézzük meg. Úgy is találkozni kéne azzal akinek kiadja a másik szobát.

Vissza mentünk a portára, Nik akkor töltötte ki a papírokat, így teljességgel a hátát mutatta a tulaj felé.

Amint beléptünk az ajtón, megláttam egy karót a kezében, amint éppen le akarja szúrni Klaust. Felkiáltottam
- Mottus! - a férfi a falnak repült a karó pedig kiesett a kezéből.

- Ezt miért kellett? Te is boszorkány vagy?! A vámpírok az ellenségeink. Miért mentetted meg?! - háborodott fel a férfi.

- Nem csak boszi vagyok. Natasah Petrova, hasonmás, vámpír, vérfarkas ÉS boszorkány! Szolgálatára! - hajoltam meg színpadiasan.

- Egy tribrid? Neked is meg kéne döglened a vámpír barátaiddal együtt. De kit tiszteletnek a bájos barátnőtökben? Csak nem egy újabb vámpír?! - kérdezte fintorogva

Bonnie elröhögte magát, fel tartotta a kezét és lecsapta a földre a férfit, aki fájdalmas nyekkenéssel ért földet.

- Nem vagyok vámpír! Soha nem is leszek vámpír, de a leges legjobb barátaim vámpírok. Úgyhogy, ne merjen róluk így beszélni! - mondta haragosan és újból felemelte az embert.

- Nyugiiii! Innen átveszem! - mosolyogtam rá - akkor te egy boszi vagy?
- Még szép! Mi más lennék?! - kérdezte felháborodva

- Eretnek?! Megitatlak a véremmel és megöllek. Vagy csak egy sima általam uralt vámpír leszel, vagy egy általam uralt vámpír-boszorkány... - röhögtem fel, mire félelem suhant át

- Ne... Kérlek, inkább öljetek meg. Nem akarok vámpír lenni. - fogta könyörgőre. Ezek szerint megvan a mai vacsink. Kérdőn néztem Bonniera.

- Lehet? - csak bólintott egyet de a biztonság kedvéért rákérdeztem - vacsorának? - mosolyogva bólintott egyet
- Szidta a legjobb barátaimat, meg akarta ölni Klaust, azt csináltok vele amit akartok.

- Hát jó! - fordultam vissza a csávó felé. - Szívem, vacsora! - nevettem fel, majd odasuhantam a földön fekvő emberhez és nemes egyszerűséggel kitörtem a nyakát.

Klaus ott termett mögöttem és beleharapott az egyik oldalt a nyakába. Leguggoltam a vacsora mellé. Egyszer csak Nik abbahagyta az evést, visszaváltoztatta az arcát, adott egy puszit az enyémre és a hátammögé lépve összefogta a hajamat.

- Csak hogy ne legyél véres! - mosolygott és közelebb tolta a fejemet az halott nyakához. Engedelmesen beleharaptam és elkezdtem szívni a vérét.

El akartam húzódni, de Klaus nem így gondolta, mert visszanyomta a fejemet a nyakhoz. Ismét engedelmeskedtem, így teljesen kiszívtam az összes vért a férfiból.

- Na... Ez most jól esett! - nevettem fel. Bonnie közben felment az emeletre felvitte a cuccokat. Klaus megfogta a derekamat és közelebb húzott magához.