Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

58.

*Óvatosan megfordultam és megláttam az arcát.*

Csak mosolygott, mint egy vadalma...
- Na? Mi a baj? - kérdeztem nevetve, majd átkarolta a nyakát, ezáltal teljesen hozzámsimult ám a csípőmmel.

- Nincs baj, csak örülök, hogy vagy nekem. - ölelte át a derekamat, majd megcsókolt.
- Én is örülök, hogy itt vagy nekem. - nevettem fel, amikor szétválltunk. - elmegyünk vadászni? - kérdeztem izgatottan.

-Veled, Tündérem? A világ végére is. - nevetett ő is, majd ismét megcsókolt, közben elkezdtem birizgálni egy tincset a tarkójánál, mire bele-belenyögött a csókunkba.

Amikor szétválltunk, hirtelen a nyakába ugrottam, majd belepusziltam a nyakába. Halkan felmordult, de hirtelen megéreztem, hogy valaki figyel minket. Kiszálltam Nik öleléséből, majd felnéztem a lépcső tetejére és megláttam a kis Bennett boszit.

- Szia, Bonnie. Felébresztettünk? - kérdeztem tök nyugodtan...
- Ja, nem... Magamtól ébredtem. Nem találtalak ott titeket, gondoltam hátha lent vagytok. Nem akartam zavarni.
- Nincs baj, kedves. - mosolyodott el Nik, mire Bonnienak leesett az álla.

- Jaj... Bonnie, most mit nézel úgy? Mondtam, hogy van emberi oldala is. - nevettem fel.

Bonnie lesétált a lépcsőn és odajött hozzánk.
- Sajnálom, hogy nem hittem neked, Niklaus és hogy olyan sok szörnyűséges mondtam rólad. - mondta lehatjott fejjel, a hangjából érződött a megbánás.

Nik csak közelebb lépett hozzá és felemelte a lány fejét az állánál fogva, így a szemébe tudott nézni.

- Én pedig sajnálom Bonnie, hogy bántottam a szeretteidet és hogy megfenyegettem Elenat. - mondta, mire Bonnienak megint elkerekedet a szeme. - Kérlek, hívj Klausnak. Vagy ne, ha a Niklaus jobban tetszik. - mosolyodott el, mire Bonnie hirtelen megölelte.

Az ölelésük kb.: 10 másodpercig tartott, amikor Bonnie elpirulva hátrált egy lépést.
- Sajnálom, Klaus. Mármint Niklaus, ezt nem kellet volna. - hebegte vörösen, majd félve rámnézett,mire elnevettem magam. Gondolom várta a reakció át az ölelésükre.

- Sajnálom, Nat. Tényleg, nem volt helyes. - mondta félve, mire elmosolyodtam.
- Nincs semmi baj, Bonnie. Csak egy ölelés volt, semmi több. Nem vagyok féltékeny típus. - mondtam, mire hallottam, higy kicsit megnyugszik, de ekkor meglátta Nik arcát.

- Niklaus. Úgy érzem, hogy ezért is bocsánatot kell kérnem. Nem akartam megérteni a magánszférádat. - nyögte ki elpirulva, mire Nik felnevetett.
- Semmi baj, Bonbon. Nem kell bocsánatot kérned, nem sértettél meg semmit. Már nem fogom leharapni a fejedet, egy sima ölelésért. De a legérettebb paradicsomok versenyén simán indulhatnál ezzel a fejjel. - mondta, mire elkezdtünk röhögni.

- Kösz, kedves vagy. - mondta mostmár bátrabban Bonnie.
- Tudom. - mosolygott Nik.
- Akkor most barátok vagyunk? - kérdezte félénken Bonnie, mire Nik elnevette magát.
- Ha a Tündéremnek nincs ellenére? - nézett rám vigyorogva, mire megráztam a fejemet. - akkor igen. Mondtam, szólíthatsz Klausnak, ha szeretnél. - mosolyodott el kedvesen.

- Na, - csaptam össze a tenyeremet - mindjárt féltékeny leszek - nevettem el magam, erre Nik átölelte a derekamat és belepuszilt a nyakamba, mire mégjobban felnevettem.

Fetűnt nektek is, hogy mostanában viszonylag sokszor használom a "mire" szót? Ha nem akkor nem baj, de nekem feltűnt, úgyhogy majd igyekszem valami mással helyettesíteni. Így ha valahol értelmetlen szóhasználatok keletkeznek, pl.: aminek hatására.
Bocsi, ha sok benne a helyesírási hiba. Általában mielőtt kiteszem a részt, átnézem hogy mit sikerült alkotnom, de van hogy valami felett átcsúszik a tekintetem.

@sarkozi egyébként igyekszem, minden reggel és este feltölteni részeket, de van hogy nem annyira sikerül, mert hajnali 3ig szoktam írni 😁.

Puszi, R.