Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

53.

*Mondjuk Elijah? - húzta fel a szemöldökét Bonnie.Mondjuk Elijah? - húzta fel a szemöldökét Bonnie*

- Ne merd megfenyegetni a családomat! - modult fel Nik, majd odasuhant a lányhoz és a tokránál fogva nekinyomta a falnak. Bonnie elkezdett levegőért kapkodni, de még mindig nem varázsolt.

Én csak ültem az ágy szélén és figyelmesen néztem a történéseket.
- Na, Nik. Hagyd abba... - szóltam rá, amikor megérkeztem, hogy a lány már alig él.

- De csak mert te kérted, Tündérem. - mosolyodott el, majd óvatosan leengetdte Bonnie és ráfektektette a kanapéra. Lassan kezdett visszatérni belé az erő, úgyhogy közelebb mentem hozzá. Leguggoltam mellé és halkan közöltem vele.

- A család az első. Niknek, ők a legfontosabbak. Nekem meg Nik. Tehát... Ha bántod a Mikaelson családot, akkor bántod Niket. Ha pedig őt bántod, akkor megígérhetem, hogy a drágaláttos Elenád, már csak a Temetéseden fog viszontlátni.

Bár... Nem biztos hogy fel fog ismerni, mert az orvosok csak kiskanállal fogják tudni összekaparni azt ami megmarad belőled... - majd amikor megláttam az ilyedt ábrázatát, elkezdtem nevetni - Csak úgy mondom... - majd odasétáltam Nikhez.

- Köszönöm, hogy így kiálltál értem. És a családomért. - mosolyodott el. Tényleg... A vámpír hallása...
- Nincs mit. Na aludjunk egyet, mert nagyon fáradt vagyok. - nevettem fel, majd ásítva elnyúltam az ágyon.

- Oké. - súgta a fülembe, majd átfordult a hátára - Bonnie csendes pihenő van. Reggel 8kor kelünk. Az előtt nem igen ajánlom, senkinek, a hangoskodást, mert lehet, hogy éhes leszek. - mondta hangosabban.

- Jó, jó... Hallottam... - morogta a boszi - bocs, hogy megint hangoskodom, de hol vannak a takarók? Kezd lefagyni a lábam. - nevetett fel kínosan. Nik felugrot és vitt neki vagy kettő plédet.

- Hú, milyen udvarias lettél, Nik. - nevettem fel, majd megcsókoltam. Ráhajtottam a fejemet a mellkasára és lassan elaludtunk.