Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

9.

*Klaus pedig nagyon híres arról, hogy inkább stílusosan késik, minthogy előbb érkezzen meg. *

Úgyhogy, szépen leültem egy padra, a hátamat pedig nekidöntöttem a falnak.

Becsukott szemmel, zenét hallgatva vártam a 14:30at, hogy megpróbáljak békét kötni Niklaussal.

Legnagyobb meglepetésemre, már negyedkor elkezdtem érezni, hogy jön, már felkészültem, hogy hirtelen rámugrik, és mondjuk megöl... Vagy valami ilyesmire számítottam, Niket ismerve, de nem.

Csak figyelt engem, már kezdett kicsit idegesíteni, hogy nme csinál semmit, mikor 14:45kor belépett a látóterembe.
- Már egy jó ideje figyelek téged. - közölte, mintha ezen még kellett volna lepődnöm
- Már egy jó ideje éreztem... - vigyorogtam rám - Értsd úgy hogy éreztem hogy kb.: 20 perce állsz és nézel... De a te esetedben ez teljesen normális, hogy egy lányt perceken át stírölsz egy fal mögül. - mondtam, a szememet forgatva... Erre elkomorodott az arca
- Te csak ne szólogassál be nekem! - És egy erős karlendítéssel, nekicsapott a falnak.

Mikor kinyitotta a szememet, megláttam, hogy Klaus az arcomtól fél méterre guggol és néz engem...
- Már megint engem bámulsz... - vigyorodtam el.

Már rég meg kellett volna tanulnom, hogy mindig van egy húr, amit sosem szabad túl feszíteni... Nekem mindig sikerül ezt a bizonyos húrt addig feszíteni, hogy elszakad és jól pofáncsap...
- Ajj... Te sosem tanulsz? - Kérdezte fölényesen, majd megragadta a torkomat, és neki nyomott a falnak úgy, hogy a lábammal a padló felett kb.: 30 centivel kalimpáltam.

Próbáltam belerúgni, de csak annyit értem el vele, hogy csak jobban szorította a torkomat.

Elszívhattam volna az energiáját, de úgy voltam vele, hogy ha megöl, akkor úgyis újraéledek. Ez egyébként teljesen jogos lett volna, mert az előző találkozásunknál szegényt nagyon tökön rúgtam.

Levegő hiányában, elfúló hangon kezdtem el kérlelni.
- Alkut... Alkut szeretnék... Kötni veled... - Erre a mondatra végre elengedte a torkomat, aminek hatására a lábamra kellett volna esnem.

Kellett volna, de ehelyett a térdem összecsuklott, én meg hatalmas puffanással összeestem...