Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

25.

*- Jajj, te lány. Mit csináljak veled...*

Erre csak magamban csodálkoztam. Ez olyan fura. 300 évig folyton csak bántani akart.

De most megváltozott, sokkal kedvesebb lett, mint volt. Ráadásul megismertem az igazi Niket. Amelyik nem annyira kegyetlen és van gyengepontja.

Ekkor Nik felém fordult és átölelt. Én csak odabújtam hozzá még jobban és lassan elnyomott az álom.
- Jó ét kiskutyus. - súgtam neki, válasz képpen elkezdett rászkódni a válla és kaptam egy puszit a fejem tetejére.

- Jó éjt Tündérem. - súgta a fülembe, mire halványan elmosolyodtam.
Elaludtunk

[kb.: 12 óra]
Arra keltem, hogy mellettem a hybrid forgolódik és nyöszörög, de a kezemet továbbra sem engedte el.
- Kérlek Elijah... Ne tedd... Apám ne tedd ezt velem. - kiabálta. Már szinte sírt is.
- Mi a baj? Nik? - megráztam a vállát.

Erre felriadt.
- Mi történt?
- Te is rosszat álmodtál. Valamit Elijahval és apáddal. - erre elkomolyodott az arca

- Igen, emlékszem arra. - a szemén bánat suhant át
- Elmondod? Ha nem szeretnéd, nem kell.
- Hát. Elmodnom. Kicsivel több, mint
1000 évvel ezelőtt történt, akkor válltoztunk át...

Én már akkor sem bírtam magammal, rögtön megöltem az első embert akit megláttam.

Ekkor aktiváltam a vérfarkast magamban így lettem hybrid. Amikor apám rájött hogy mi lett velem és hogy anyám megcsalta, engem kikötöztek, higy ne tudják ellenkezni és anyám varázslattal eltemette bennem azt az énemet.

Amikor apám kikötözött kérte Elijah hogy segítsen neki. Azóta apám fattyúnak hív. - most elsírta magát, ezen annyira meglepődtem. Még sosem láttam ilyennek. Mindig ő volt a macsó pasi akinek sosem fáj semmi.

- Nyugodj meg. Ne sírj, szívem - megöleltem - Hallod? Ne sírj... Itt vagyok neked. Egyébként én is az vagyok.

- Mi? Miért?
- Csak mert anyám nem volt összeházasodva apámmal. Egy másik férfival volt, de az nem foglalkozott vele, vagy folyton bántotta.

- Ezt nem is tudtam.
- Ezt eddig senkinek nem mondtam el.
- Köszönöm, megtisztelő, hogy én vagyok az egyetlen aki tud róla. - mosolygott, majd hozzámbújt. - de nekem miért mondtad meg?

- Mert te is elmondtál nekem egy titkodat, gondoltam én is. És mert megsajnáltalak, hogy az apád egy igazi pöcs. És rájöttem hogy sokkal több közös van bennünk, mint először gondoltam.

Csak tudatni akartam veled hogy átérzem, komolyan. Meg hogy én nem csak sajnálom, hanem majdnem ugyan az volt velem is.

- Köszönöm, hogy ezt mondod. De sajnos nincs igazad. Sokkal kevesebb a közös bennünk. Én egy szörnyeteg vagyok. Te nem. Te nem szúrtad még le egyik tesódat sem. Nem utált év századokik a családod.

- Nem vagy szörnyeteg. Először én is azt gondoltam, hogy az vagy, hogy nem tudsz normális lenni és mindenkit megölsz aki foglalkozni akar veled. Azért nem szúrtam le őket mert nincs tesóm. Vagy legalább is nem találkoztam vele, mert miután rájöttek hogy fattyú vagyok, szégyeltek, így árvaházba raktak.

Ott mindenki elkezdett piszkálni, mert én voltam az új lány. Ekkor voltam kb.: 4-5 éves. Ott egy nagyobb fiú folyton molesztált sosem hagyott békén. Perverz gyökér...

Egyszer túl messzire ment így varázsoltam. Kb.: 10 lehettem. Nekicsaptam a falnak, aztán felemeltem több méter magasba és leejtettem. Eltörte a két kezét. Csak az volt a baj hogy elmondta a gondozóknak.

Akik azt mondták a többi gyereknek, hogy ne barátkozzanak velem. Folyton megvertek. Egyszer valamelyik gyökér kibuktatott, így elestem azok az idióták körbeálltak és elkezdtem nevetni.

Aztán egy srác leköpött. Csak úgy. Erre a többiek is elkezdtek köpdösni.

Egy másik poénnak tartotta ha belémrúg. A gyerekek meg menőnek érezték attól magukat ha ők is azt csinálják. Úgyhogy mindenki rúgdosott is.

Az egyik gyerek valami természetfeletti volt, úgyhogy amikor belém akart rúgni, megfogtam a bokáját és elszívtam tőle annyi energiát, hogy csak elájuljon.

A megnövekedett erőmmel csináltam magam köré egy burkot. Nagy nehezen felálltam a burok eltűnt.
Hirtelen toppantottam egyet, erre az összes gyerek elesett.

Csak én maradtam állva. Volt az árvaházban egy vagy két varázstárgy amiben elegendő erő volt nekem.

Ezek után nem használtam mágiát, csak nagyon keveset, ha nagyon muszály volt.