Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

85.

"- Jó reggelt, tubicák... - jött be Bonnie két gőzölgő kávéval a kezében - Hogy aludtatok? - vigyorgott mindent tudóan"

- Szia Bonbon... Mi nagyon jól. Hogy aludtál? - kelt mosolyogva Nik - Tudtál valamit aludni?

- Persze, de ahogy hallottam ti nem igen aludtatok...

- Hangosak voltunk? Ne haragudj... – néztem vörösen.

- Ugyan nincs semmi baj. Az a lényeg, hogy ti jól vagytok, és minden happy. Ma mikor indulunk?

- Attól függ... Mennyi az idő? – kérdezte a mellettem fekvő hibrid és mosolyogva belefúrta a mellkasomba a fejét.

- Már elmúlt fél tizenegy... én arra gondoltam, hogy délután, kettő fele elindulhatnánk.

- Remek, akkor addig veszek egy forró fürdőt! – pattantam ki az ágyból.

- Csatlakozhatok, Tündérem? – vigyorgott Klaus.

- Nem. Megy egyedül is, szivecském. Szia... addig elmész ebédért? – mosolyogtam rá és már bent is voltam a fürdőben.

- Naaaat..... Natasaaaaa! Be akarok menniiiii! - nyavalygott életem értelme a fürdőszoba ajtajában.

- Bocs, drágám, de nem fog menni. - nevettem fel, majd elkezdtem vizet engedni a kádba - Hozz ebédet, utána indulunk.

- Nyah.... Hozok őzet. Meg kapsz egy fácánt is. Csak hogy örvendj. - hallottam, ahogy kiugrik az erkély ajtaján és földet ér a talajon. 

Miközben a kádban áztattam magamat, elkezdtem gondolkodni. Klausról, a Mikaelsonokról, Anyámról. Vajon Nik családja, hogy fogja fogadni hogy együtt vagyunk? Egyáltalán jó ötlet, hogy együtt vagyunk? Mi lesz ha bántom? Nem akarok fájdalmat okozni neki. De bántani fogom. Mint ahogy mindenkit bántok magam körül. Az elmúlt 500 akárhány évet vagy utazással, vagy öldökléssel töltöttem. A lábam nyomán csak halál termett, amerre jártam sorra tűntek fel a sorozatgyilkosságok, eltűnt, majd brutálisan szétmarcangolt személyek. Sosem tudtam megállapodni egy helyen. 

Lehet jobb lenne neki nélkülem? Találna magának egy kedves, aranyos lányt, aki nem egy állat... Szeretnék egymást, mint annak a rendje, boldogok lennének. Nem kéne félnie, hogy bánthatom.  

Ennek véget kell vessek. 

Úgysem tudnánk együtt élni. 

Úgysem működne. 

Miattam.

Szervusztok Drágáim. Kicsit (nagyon, eléggé) megcsúsztam a következő résszel, részben eltiltás, részben ihlethiány végett, de most újra kezdem érezni, hogy van kedvem írni. Nem tudok ígérni semmit, hiszen idén vizsgázom, és nagyon el vagyok csúszva, de igyekszem.