Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

49.

*Még egy kicsit simogattam a fejét, aztán lassan én is elaludtam...*

[Reggel 7kor]
Már rögtön ébredéskor éreztem, hogy egy hegyes áll fúródik a mellkasomba és hogy valamitől nehezen kapok levegőt. Valamitől, ami nagy, nehéz és Klaus illata van. Lassan kinyitotta a szememet és megláttam ahogy Nik a fejét a mellkasomon pihentetve, rajtam fekszik és engem néz.

Amint meglátta, hogy kinyitotta a szememet, egyből megcsókolt.
- Jó reggelt, Tündérem. - mosolygott rám.
- Neked is, szívem. Mi a mai program?
- Nézhetnénk valami filmet... Legyen filmezős napunk! Ha van hozzá kedved?

- Persze! Mi legyen az? Úúúú!! Választhatok én? - néztem rá boci szemekkel.
- Oké. A múltkor, úgyis én választottam. Csak annyit, hogy ne legyen valami nagyon romantikus film. Légyszi, azokat nagyon nembírom... - nevetett fel.

- Persze, persze... Nekem sem azok a kedvenceim... Mit szólnál kezdetnek a Demónához? - csillant fel a szemem.
- Őőő... Az milyen film? Még sosem láttam.

- Nem láttad a Demónát? - döbbentem le?
- Hát... Nem.
- Akkor biztos, hogy azt nézzünk. Gyorsan megkeresem, addig hozol valami kaját?
- Igenis! - mosolyodott el, mire megcsókoltam.

Hozott Popcornt, gumicukrot, meg két tasakos vért, aztán lehuppant mögém az ágyba. Mire felért addigra betöltött a film is, úgyhogy elkezdtünk filmetnézni...

[kb.: 30 perccel később]
- De ne?! Hülye vagy! - akadt ki teljesen azon a jeleneten amikor leváhták a csaj szárnyait. - de ezt most miért kellett? - nézett kérdőn rám.
- Szívem... Féltek tőle. Meg úgy gondolták, hogy kell egy trófea.
- Pff... Milyen jó hogy nekem nincsen szárnyam. - nevetett fel keserűen.
- Szeretlek. Nem hagyom, higy bárki is bántson. - csókoltam meg.

- Na nézzünk tovább. - mosolyodott
- Okés.

[...]
- Akkor is. Szegény csaj. - bjggyesztette le a száját.
- Hát, ja... Te választod a kövit.
- Ennek van második része? - kérdezte izgatottan
- Persze...

[2 órával később]
Megnéztük a Demóna 2. részét is. Klaus úgy örült, mint egy gyerek karácsonykor.

- Szívem, elmegyek vadászni. Jösz? - kérdeztem nevetve
- Még jó! - kiáltott fel, majd lekapta magáról a pólóját és átválltozott.
- Várj egy kicsit. Mindjárt megyek. Csak készítek ruhát. - nevettem fel. Bólintott egy kicsit, majd elszaladt vandálkodni a konyhában.

Mikor megvoltam a ruhaválasztással, letettem a verandára őket, miközben Nik fel-alá rohangált. Mosolyogva figyeltem ahogy vidáman szaladgál.

Hirtelen felugrottam és még mindig emberi alakban rávetettem magamat. Valószínűleg számított a támadásra, mert csak a kemény földet találtam magam alatt, amikor leérkeztem.

Éreztem, hogy valami nagy nehezedik a derekamra. Nevetve próbáltam feltápászkodni, de sikertelenül.
- Na.... Nik. Légyszi, szállj le rólam. - nevettem folyamatosan, majd elkezdtem csapkodni a kezemmel hátrafelé, de legnagyobb meglepetésemre megfogta a kezemet.

Annyira megilyedtem, hogy hirtelen fordultam meg, aminek hatására leesett rólam. Most ő feküdt ott védtelenül, úgyhogy ráültem a hasára és diadalittasan néztem le rá. Elkezdte simogatni a combomat, de csak egy lesajnáló pillantás vetettem rá.

- Szeretnél felállni? - kérdeztem nevetve, mire bólintott egyet.
- Akkor próbálkozz. Idősebb vagy, tehát erősebb. - mosolyodtam el.
- Te akartad, Tündérem. - vigyorodott el, majd fejült és felvett a karjaiba. Elsuhant velem a verandáig, ott leültetett, ő meg visszaváltozott farkassá.

Gyorsan én is átváltoztam és elkezdtünk vadászni. Fogtunk 4 nyulat, meg 2 fácánt. Nagyon jól szórakoztunk. Kb.: 17kor hazamentünk, megvacsoráztunk, közben gyakoroltuk, minél gyorsabban eltüntetni a hybrid arcunkat. Aztán játszottunk még egy órát Katevel.

- Gyere cicaaaaaaa. Miau - hívta magához Nik, én csak döbbent arcal néztem rá - valami ilyet szoktak mondani nem? - ekkor eldőltem a röhögéstől.
- Úristen! Mi volt az a hang? Nik? - nem bírtam abbahagyni, Nik meg tett rá még egy lapáttal.
- Miau-Miau. Most nem? - nézett kérdőn Katere. A cica is értetlenül bámult rá.

- Na. Gyere, Tündérem. Hagyd abba a kiröhögésemet, aztán menjünk aludni. Húzott fel a földről. Elszaladtam fogatmosni, meg felvettem a pizsimet. Épp amikor felvettem a pólómat, Nik kopogás néltül berontott a fürdőbe.

- Tündérem. - majd lovagiasan meghajolt előttem.
- Mi történt?
- Csak szeretlek. - jött közelebb, majd átölelt és elkezdte puszilgatni a nyakamat, én meg elkezdtem tekergetni az egyik tincset a tarkójánál. Belepuszilt a fülembe, mire felnevettem és megcsókoltam.

Nekicsaptam az ajtófélfának.
- Baszki... Uhh.. Bocs, eltévesztettem... Nem arra akartam. - nevettem fel, majd megint elkezdtünk csókolózni. Ezúttal én voltam háttal az ajtónak, tehát ő irányított.

Szerencsére Nik nem tévesztette el, így egyenesen belepuffantunk az ágyba. Nagy nehezen, kikászálódtam az ágyból.
- Fürdőszobai lámpa égvemaradt. - nevettem fel, majd lekapcsoltam. Addigra már Nik is. Felállt.

- Hölgyeké az elsőbbség. - mutatott az ágyra. Megigazítottam a hajamat és beleugrottam a takarók közé. Pár másodperccel később ő is ugrott utánnam.