Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

14.

*Majd egy árnyékot ami elsuhant mellettem. *

És tompa puffanással földet értem. Azaz hogy nem is földet, mert egy kar fonódott körém és óvatosan letett.

Mikor kinyitottam a szamem, Klaus, aggódó arcal nézett rám
-Jól vagy Nat?
-Te tudod a nevemet? - kérdeztem meglepődve
-Milyen kérdés ez?! Hát persze hogy tudom
-Én eddig azt hittem, hogy azért Tündéremezel le folyton, mert elfelejtetted a nevemet.
- Te hülye vagy... Nem felejtem el.

- Ezt a kört megnyerted... Jöhet a második?
- De hát nem is kaptalak el...
- Dehogyisnem... Mikor zuhantam, akkor megfogtál...
- Azt nem számoltam bele. Nem hagyhattalak leesni.
- De... Hagyhattál volna... Te mégis azt választottad, hogy inkább megmentesz.

- Te meg varázsolhattál volna.
- De megbeszéltük hogy nem fogok mágiát használni. Az úgy nem lenne fair.
- Akkor még egyszer emberi alakban fogó. Okés?
-Okés! - újra nekilódultam, de most valamiért elkezdtem hazafelé New Hope felé suhanni. Berohantam a fák közé.

Elkezdtem erre arra rohangálni a fák között. Mint a természetfilmekben a nyúl ami a farkas elől menekül: cikáztam a fák között.

Mikor kicsit oldalra fordítottam a fejemet, hogy megnézzem hol jár a hybrid, megláttam hogy még most ért be az erdóbe, úgyhogy kicsit visszábbcettema a tempóból.

Úgy döntöttem hogy kicsit megállok pihenni. Csak pár másodpercig pihiztem, de közben folyamatosan figyeltem az árnyékokat.