Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

43.

*Így áldogáltunk egy darabig, aztán szembefordultam vele és megcsókoltam.*

Teljesen hozzámsimulva nézett a tükörbe.

- Gyere, betartom az ígéretemet. - mosolyodtam el.
- Melyiket? - kérdezte csodálkozva.
- Hát azt, hogy megismerheted Katet. - nevettem fel.

- Ja... Tényleg.. De előtte el kel menni kajáért is. - erre felnevettem, adtam egy óvatos puszit, majd elviarzottam.

Leszaladtam a konyhába, megnéztem a hűtőket. Tényleg nem volt semmi. Na mindegy, már dobtam is le a ruhákat.

Éppen elvettem a melltartómat, amikor a lépccsőfordulóban megjelent Klaus. Szerencsére, még a lába elé nézett csak, gondolom nem akart lezúgni a lépcsőn.

Elsuhantam, a verandára leraktam a cuccokat és már farkasként vissza slattyogtam Nikhez.

Leültem mellé és vártam. Nem vett észre. Na, akkor... Megkerestem az egyik kezét és finoman ráharaptam a kézfejére.

Amikor észrevett elkezdtem odabújni hozzá. Amikor látta rajtam, hogy nagyon bújós vagyok, felemelt és elsuhant velem az ágyig. Ott rátett a lepedőre, ő meg utánam ugrott.

Mikor mind a ketten ott feküdtünk, átlöktem a hátára úgyhogy... Kb.: fél pillanat múlva már a hasán ültem. Ő csak engem simogatott, én meg lassan egyenletesen morogta neki. Jó... Doromboltam. 😂

Mikor már tényleg éhes volt
- Figyu, Tündérem. Nem szeretnél így hozni nekem valami kicsit. Csak megiszom a vérét, aztán megyek veled együtt. - odasuhantam hozzá, meghajtottam a fejem, kicsit megnyaltam a kezét. Eltrappoltam. Nyagyjábót 10 perc múlva tértem vissza, két nyúllal.

- Fúúúú... Ha Damon most látna engem. Olyan lettem mint Stefan. - röhögött fel.
- Miért Stefan milyen? Normális? Kedves? De, ha már itt tartunk, miért Damon milyen? - ideges lettem - Idióta, pszichopata, szexista -jó ez egy kicsit te is vagy- dühöngő, olyan aki csak hobbiból ölt. - Most, hogy Damon ezen tulajdonságait felsoroltam, végiggondoltam. -

Idióta, persze, az vagyok.
Pszichopata? Csak természetes.
Szexista? Nem mindig, de néha igen... - elvigyirodtam -
dühöngő? Kinyírtam egy fél kisfalut basszus. Csak mert friss tribrid lettem.
Olyan aki csak hobbiból öl... Tulajdon képen igen. - most hogy mindent végiggondoltam, hirtelen elsírtam magam. - egy szörnyeteg vagyok. Anyámék jól tették, hogy el dobtak maguktól, mert úgyis csak bántottam volna őket. - Nik odasietett mellém, és ő is leült a földre.

- Tündérem, te nem vagy szörnyeteg. Az a szörnyeteg, aki nem ismeri be, még magának sem, hogy szörnyeteg. Az, ha valaki már látja magában a hibát, az azt jelenti, hogy tud fejlődni.

Én is nagyon sokáig önpusztító életét folytattam. Semmi nem érdekelt, csak a hasonmás üldöztem. Nemsokkal az után, hogy megszöktél, egy boszorkány odjött hozzám. Majd felnyitotta a szememet.

Az agyamban végigjátszódott minden, amit tettem, amikor tényleg csupán a szórakozás kedvéért megöltem embereket. Te nem vagy szörnyeteg. - megfogta a vállamat és adott egy puszit a nyakamba.

- Egyébként a nyúlra értettem, mert a jó öreg Stefi barátunknak vérproblémája van, így vega. Volt egy darabig, majd elkezdte magát visszaszokatni a vérre. Csakhogy ekkor jelentem meg én a színen. Megöltem Elenat, majd megharaptam Damont. Stefan könyörgött, hogy gyógyítsam meg a bátyját.

Én meg azt kértem cserébe, hogy jöjjön velem. Aztán leitattam. - elvigyorodott, mire megcsókoltam.

- Na, megyünk vadászni? - kérdeztem nevetve, majd felpattantam és gyorsan átváltoztam. Amikor hátranéztem, Nik félmeztelenül, félrebittentett fejjel nézett rám.