Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

26.

*Ezek után nem használtam mágiát, csak nagyon keveset, ha nagyon muszály volt.*

Én bizonyos mértékig a családomnak tekintettem az árvaházat. Engem nem útáltak. Tőlem rettegtek. Féltek tőlem. Mostmár olyan sem volt aki be mert szólni.

Ez egy kicsit tetszett. Aztán alig hogy betöltöttem a 12őt elpasszoltak valami  családnak. Mint megtudtam ők is boszik.

Volt egy csajszi Rebekah, egy évvel idősebb volt nálam. Nagyon jófejek voltak. Már betöltöttem a 20at amikor Bexel összevesztünk. Én meglöktem, ő leesett a lépcsőn és meghalt. Ekkor lettem vérfarkas. Az anyja (a pótanyám) annyira dühös lett hogy átválltoztatott vámpírrá. Így lettem szipolyozó tribrid. - mondtam szomorúan. Mindig mikor Bekahra gondolok elsírom magam... Annyira hiányzik. - Egyébként régenben még féltem is tőled, mert folyton meg akartál ölni és nem tudom hogy miért... Nem te voltál a kedvencem az biztos. Volt egy időszak amikor megtudtam hogy az igazi apám is azon vérfarkasok egyike volt akiket megölték, akkor megútáltalak egy időre - ekkor ránéztem. És elsírtam magam. A szemében annyi bánat és fájdalom volt, aminek 8000 év alatt kéne összegyűlnie.

Tiszta könny volt az arca és a szemében csak megbánás volt. - Jajj, szívem... Nem úgy értettem...  De aztán megtudtam hogy a csoportja támadt rátok. Még New Orleansban.

Amit éreztem az régen volt. Több mint 100 évvel ez előtt. Azóta már máshogy nézek rád. Mást érzek irántad. - ekkor felnézett a könytől csillogó szemekkel
- Mit érzel? - erre csak elmosolyodtam
- Nem utállak. - majd adtam neki egy puszit a nyakára. Ettől mindig megborzong egy kicsit.

- Na, szívem... Aludni kéne - kezdtem csavargatni az egyik tincsét a fülénél.
- Szívem? - kérdezte mosolyogva
- Ha én a te Tündérem vagyok, akkor te az én szívem... - feleltem - Már ha nem baj - tettem hozzá félve
- Ugyan, ugyan Tündérem. Miért lenne baj?

- Jól van, na... Aludj el... Itt vagyok melletted...
- Jóétpuszit kaphatok anyu? - kérdezte vihogva.
- Persze, fiam. - adni akartam neki az arcára egy puszit, de direkt elfordult, úgyhogy a szájára érkezett meg.
- Na minden megvolt? - kérdeztem mosolyogva - alszol végre?

- Jó, jó... De csinálod azt mint előbb? - nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Mit? - sejtettem hogy az lesz hogy bizgeráljam a haját...
- Azt az ízét a hajammal...
- Ezt? - kérdeztem, majd elkezdtem tekergetni az ujjam körül az egyik tincsét a tarkóján.

-Ah... Nagyon jó érzés, kedves. - mosolygott
- Csinálom, amég el nem alszol, oksi.
- Jó... Persze.. - motyogta félálomban.

Ahogy ott ültünk úgy elaludt, így hozzáfértem a hajához. Egész végig azt tekergettem, így néha felnyögött álmában is. Olyan aranyosan aludt. Én csak őt néztem.