Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

66.

*Egyszer csak megéreztem, valami.*

Valamit, aminek hatására egyből elpirultam és ledermedtem.
- Ööhm... Nik?! Te most? Neked most izé... - hebegtem vörösen, mire elmosolyodott.
- Micsodám van? - kérdezte kajánul vigyorogva.
- Tudod te azt... Olyan... Fuhhh.... Ezt nemtudom hogy elmondani... - pirultam még jobban. - Neked most fel áll az... izéd? - kérdeztem miközben az arcom felváltva hasonlított egy almára, egy paradicsomra és egy jól megérett meggyre.

(Hát még az én arcom amikor ezt írtam, milyen vörös volt...Puszi, R.)

- Te ezen csodálkozol? Miután folyton próbáltál felizgatni, most meg teljesen meztelenül állsz itt előttem? - kérdezte vigyorogva, de a hangjában érződött, hogy alig tudja visszatartani a röhögését.
- Nyugodtan, rajta, csak nevess ki. Hajrá. Nevess ki. Kérlek... - léptem el előle, majd szembefordultam vele.

Még mindig mosolygott, de hirtelen közelebb lépett, átölelte a derekamat és megpuszilta a fejem tetejét.

- Nem akartalak kinevetni. - mosolygott bele a hajamba. - csak vicces volt az arcod. Meg ahogy kérdezgettél, hogy vajon felizgultam-e rád? Ezt mind olyan aranyossággal, ha lehet, mintha valami aranyhörcsögöt tartanál a kezedben és arról áradoznál.

- De nem aranyhörcsög volt, hanem te. Vagy baj? Legyen inkább aranyhörcsög? - kérdeztem, de úgy, mintha megsértődtem volna.
- Jajj, Tündérem, már hogy lenne baj. - mosolyodott el kedvesen, - Majd a rendes világban is csinálod azt, amit ma? - tette fel elpirulva a teljesen értelmetlen kérdést.
- Ez most nagyon remélem, hogy költői kérdés volt! Mármint hogy nem akarod hallani a választ, mert úgy is tudod. - mosolyodtam el.

- Egyébként, Tündérem... Tudod mennyi munkámba került az nekem, hogy most nem valami bokorban nyögünk? - nézett rám perverzen, mire ártatlan kislány arccal, megráztam a fejemet. - Nagyon sokba. Alig bírok magammal.
- Majd a vissza jutottunk, akkor még meghálálom ezt a hatalmas erőfeszítést. - súgtam a fülébe, mire beleborzongott.

- Majd meglátjuk, hogy mit tudsz tenni az ügy érdekében. - villantott meg egy perverz mosolyt, majd megcsókolt.
- Majd meglátjuk... - mosolyogtam sejtelmesen, mire felnevetett

- De mikor látjuk meg? - kérdezte sóvárogva
- Majd, ha vissza tudunk menni. - nevettem fel, majd megsimogattam az arcát. Mire elmosolyodott, megfogta a kezemet és kezetcsókolt. Lassan elléptem melőle.

- Vissza kéne változni, mert el kell tüntetni a nyulakat. - mondtam, majd átváltoztam farkassá, mire ő is követte a példámat.

Odaszaladtam a dögökhöz és elkezdtem szétszedni az egyik állatot. Nik csak meglepetten nézte ahogy eszek. Mikor már majdnem befaltam a nyulat, kérdőn ránéztem Nikre. Csak még rázta a fejét, majd odaballagott az ő kajájához és belemélyesztette a fogait az állatba.

Nem értem, hogy mit nézett annyira rajtam, mikor kb.: ő is ugyanúgy evett.Jó, lehet, hogy én egy kicsit jobban széttéptem az állatot, úgyhogy mindenem, de tényleg mindenem teljesen véres lett. 😁

Na mindegy. Amikor végeztünk, rájöttem, hogy tiszta vér a bundája, úgyhogy odaugrottam hozzá és elkezdtem nyalogatni. Morgott egy picikét, aztán hirtelen felindulásból visszaváltozott és lefeküdt a földre.

Csak néztem rá, mint borjú az újkapura, mire elmosolyodott. Gyorsan kapcsoltam, úgyhogy elkezdtem a meztelen mellkasát nyalogatni farkas képében, hogy ne legyen csupa vér. Miközben tisztogattam, elkezdte simogatni a fejemet.

A nyakánál óvatosan csináltam, nehogy véletlenül felsértsem a bőrét valahogy. Mosolyogva nézte amit csinálok, de egyszer csak elkezdtem lefelé haladni. Hogy lehet az hogy a nyelvemmel még farkas alakban is, sikerült olyanokat csinálnom amitől elállt a lélegzete?

Pedig még csak a hasát tisztogattam... Ugyanúgy folytattam tovább, mintha észre sem vettem volna, hogy megint alig vesz levegőt. Egészen a hasa aljáig csináltam, de tovább nem. Nem akartam, hogy amint visszaváltoztam rámvesse magát.