Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

46.

*elkezdtem simogatni a hasát, majd puszilgattam az állkapcsa alatti részeket.*

Elkezdett mélyeket sóhajtozni, majd hirtelen felemelt, és rátett a hasára. Ezen nagyon meglepődtem, mert mindig én szoktam kezdeményezni az ilyen dolgokat.

Ha már itt járunk akkor elkezdtem óvatosan puszilgatni a mellkasát, meg a kulcscsontját, mire halkan nyögdécselt.

Feljebb kúsztam a hasán, hogy elérjem a fülét (kicsi vagyok🙁) odahajoltam hozzá
- Szeretlek. - súgtam a fülébe, mire halványan elmosolyodott.

Egyszercsak felült, aminek hatására, én rajta csimpaszkodtam mint valami kismajom. Óvatosan a fenekem alá csúsztatta az egyik kezét, a másikkal pedig átölelte a vállamat, hogy le ne essek.

Lassan felállt és kisétált velem a kanapéhoz. Ott leült, kicsit hátrébb húzódott, így rám tudott nézni, majd megcsókolt.

Amikor elváltunk, hirtelen felpattant, felsuhant a szobájába, vett fel valami pólót, meg zoknit aztán lejött a kocsikulcsért.

Kérdőn rámnézett, de akkorra már ott álldogáltam mellette, indulásra készen. Ezen jót mosolygott, majd rákulcsolta a kezét a kezemre és elindultunk.

Amikor átértem a kocsi másik oldalára, hogy beszálljak az anyósülésre, hirtelen ott termett előttem, azért, hogy ki tudja nekem nyitni az ajtót. Lágyan megcsókoltam, majd beszálltam.

Amikor ő is beszállt mellém elindultunk. Út közben egyszer csak megérkeztem a kezét a conbomon. Óvatosan ránéztem, mire elmosolyodott.

Elkezdte simogatni a lábamat, majd egyre jobban haladt felfelé. Én hátradöntött fejjel, szótlanul élveztem a simogatását. Egyszer csak gondoltam egyet, és visszaraktam a kezét a kormányra.

- Mi történt, Tündérem? Nem volt jó érzés. Csak mert a szíved dobogása azt súgta, hogy jó volt... - vigyorgott perverzen
- De jó volt, csak nem tartom túl jó ötletnek. Inkább figyelj csak az útra... - vigyorogtam el. - majd otthon befejezzük.

- Jó... Megígéred? - kérdezte nevetve
- Persze... Amit megmondtam az úgy is lesz. - mosolyogtam rá, majd adtam egy puszit az arcára. - De akkor figyelj oda... - figyelmeztette nevetve.
- Jó, jó... - vigyorodott el, majd elkezdett kacsázni az út kellős közepén.

- Ne! Nik, ne csináld már! - kezdtem el hisztizni.
- Mi a baj, Tündérem? Csak nem? Te félsz? - mosolyodott el
- Igen. Képzeld. Tribrid létemre félek a bohócoktól és az autókban is félek. Főleg ha a sofőr úgy vezet mint egy nemnormális. - nevettem fel idegesen.

- Olyan érzés, mintha a gyomrom összezsugorodna egy kavics méretűre.  Igen tök szar érzés. Olyan mintha tériszonyom lenne, de csak ha gyorsan ide-oda mész. - mosolyodtam el kényszeredetten - Úgyhogy, ha szépen megkérlek rá, akkor befejeznéd?

- Persze, sajnálom, nemtudtam. Máskor nem csinálom... Bocsi. - adott egy puszit a nyakamba, mire felnevettem.
- Te olyan aranyos vagy...
- Tudom! Ellenállhatatlan vagyok, mi? - vigyorgott önelégülten.

- Igen, ellenállhatatlanul egomán.