Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

54.

*Ráhajtottam a fejemet a mellkasára és lassan elaludtunk.*

[Másnap reggel, 18. a]

Reggel fél8 kor már felébredtem. Hallkan kimásztam az ágyból, hogy leszaladjak kávétfőzni a többieknek. Nik szerencsére nem ébredt fel a mocorgásomra, úgyhogy adtam neki egy puszit a nyakába, mire még álmában is nyögött egy picit. Olyan aranyosan alszik. Váááá! Totál belezúgtam! (a csaj itt kapott fangörcsöt).

Óvatosan elsuhantam a lépcsőn, fel tettem a kávét főni, csak egy dologra nem gondoltam. Amikor elkezdte forralni a vizet, nagyon hangos volt. Félve felnéztem a nyitott ajtón át az ágyra, hogy felébredt-e. De legnagyobb szerencsémre ott szuszogott nyugodtan ahol hagytam.

Kiöntöttem a kávét, tettem az övébe is cukrot, majd felvittem neki. Amikor odaültem mellé, elkezdtem varázslattal a kávészagot odaterelgetni az arca elé, hogy minél jobban érezze.

Elkezdte nyitogatni a szemét, mire odatartottam az arcáról kb.: 5 centire a bögrét. Lassan felült és ráhajtotta a fejét a vállamra.
- Jó reggelt, Tündérem! - mosolyodott el, majd megcsókolt. - mennyi az idő? - kérdezte kómásan.

- Háromnegyed nyolc. - erre elkomorodott az arca.
- Éhes vagyok... - nézett Bonniera és elvigyorodott. - tegnap mondtam neki, hogy nem szeretném ha 8 előt meghallanám, hogy hangoskodás lenne. Szóval... végre egy kis élő ember. - vigyorgott ördögien, majd elkezdett feltápászkodni az ágyból.

- De, Nik. Nemár... Nem ő hangoskodott, hanem én. Ne őt büntesd. - néztem rá kiskutyaszemekkel.
- Hát, jó Tündérem. Akkor te kapod meg az ő büntetését, mert miattad keltem fel. - mondta, majd rámugrott. - Nik... Várj egy kicsit... Kérlek, csak megnéztem az időt. - nevettem fel, majd a telefonom ért nyúltam. Volna..

Csakhogy Nik, gyorsabb volt és el kapta a kezemet.
- Csak időthúzol, mi Tündérem. Késleltetnéd a büntetésedet. De legyen... - mondta nagylelkűen, majd megnézte az időt. - 7:59 perc. Kevesebb mint egy perc és lehet hangoskodni. - úgy mosolyodott el, mint valami kisgyerek, ha 2 gombóc fagyit ehet.

- De, Niiiiiik. Bonnienak behozom a kávéját - nyavíkoltam, a hybridnek.
- Jó... Nem bánom, de amint a tiniboszi felébredt, meg kapod a büntetésed... - nevetett fel, majd leszállt rólam. Gyorsan elsuhantam a konyhába, megmelegítettem a mikróban a kávét, volt egy meg érzésem, hogy Bonnie cukor nélkül issza... Visszaszaladtam az emeletre, majd elkezdtem költögetni a lányt.

- Bonnie, ébresztő!! Hallod? Bonbon! - kiáltott az ágyból Nik, mire a lány felriadt. - bocs, itt vagyok. Máris... Mennyi az idő? - kérdezte kómásan
- 8 óra 2perc. - válaszolt helyettem Nik. - siess kislány, mert elkéstél. - mondta szigorúan, mire egy segélykérő pillantást kaptam a lánytól.

- Nik... Most kelt fel.. Ha rajtad múlna, még te is ott szuszognál az ágyban. Sőtt, ha nem keltegetlek vagy 10 percig, akkor is... Úgyhogy ne szekáld ezt a szegény lányt. - odaadtam Bonnienak a kávét, aki eltátogott egy köszönömöt, majd mohón elkezdte inni a koffeint.

Megéreztem Nik meleg lehelletét a nyakamon, majd két erős kezet éreztem a vállamon.

Sziasztok, véletlenül visszavontam a rész publikusságát, amiért bocsi. Elég béna vagyok, de valahogy álmomban csináltam 😅. Egyébként, ha valahol találtok benne, totális marhaságokat, akkor nyugodtan írjátok meg. A helyesírási hibákért utólag is és előre is, bocsánat.

Puszi, R.