Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

77.

* - Meg sem éreztem... De szívesen. - nevetett fel a hybrid*

- Kösziiii! - ugrott Klaus nyakába Bonnie, mire majdnem felborultak.

- Hőőő! Nyugi van, tiniboszi.. Nem a fehértölgyfa karót bíztam rád, csak egy keveset az energiámból... - röhögött Klaus.

- Na, egy perc... - kiáltottam fel izgatottan és felkaptam a táskát.

Egy picit megvágtam Bonnie kezét egy késsel és cseppegtettem belőle az Ascendantra. Elkezdtünk kántálni, majd hirtelen éles fájdalom nyilat a fejembe, de valahogy sikerült leküzdenem.

Egyre elviselhetetlenebb lett a fájdalom, automatikusan elkezdtem ökölbe szorítani a tenyeremet, így Nik kezét szorítottam.

Megláttam egy fehér pontot, ami aztán egyre nagyobb és nagyobb lett, egészen addig, amíg teljesen belepett mindent. Hirtelen elnyelt mindent a fehérség.
Elájultam...

[Nem sokkal később]
Úr isten!! Látom a saját testemet!! Akkor most mivan? Bonnie letérdel mellém és elkezdi rázogatni a vállamat. Még mindig ugyan ott vagyunk.

Nik szintén ájultan fekszik mellettem. Hallom Bonnie gondolatait.

>Gyerünk!! Natasah, kérlek. Sikerülni fog. Fel kell ébredned. Nem hagyhatsz itt, fel fogsz ébredni.<

>Ne aggódj Bonnie. Itt vagyok! Csak nem tudok kapcsolatba lépni veled. Nem foglak itt hagyni titeket. Megpróbálok visszajutni.<

> Ha szívok el egy kis energiát Klaustól, akkor megpróbálhatom visszahozni. Ezaz!! Ez sikerülhet!<

Derült fel az arca, nekem viszont elkomorodott. Ha vissza akar hozni, abba belehalhat. Nem hagyhatom, hogy megölje magát miattam.

Közelebb kúszott Nikhez, majd rátette a karjára a kezét. Elkezdett motyogni.

Éreztem ahogy Nik felébred és hirtelen, nagy lendülettel felül és felordít.

- Nee! Kérlek hagyd abba! - mondta hangosan a fájdalom miatt. - Hol van Nat? Mi van vele?!
- Sajnálom Klaus. Meghalt. - mondta a lány könnyes szemmel.

- Mi?! Az nem lehet!! Nem hallhatott meg. Hogy?! Mikor? Mitől? - térdelt le mellém és elkezdte simogatni az arcomat. - Nem hallhatott meg. - nyögte ki a könnyeivel küszködve.
- Sükségem van rád! Hallod? - ölelt át. Lefeküdt mellém és átölelte a testemet.

Belefúrta a fejét a hátambál és elkezdett zokogni. Még sosem láttam ennyire meggyörtörtnek. - Kérlek, gyere vissza hozzám. - ölelgetett mégjobban. 

Sziasztook! Ez eredetileg egy tök rövid rész lett volna, de kéresésre tettem bele egy csavart. Szerintem nem lett olyan jó, de döntsétek ti😁.
Puszi, R.