Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

30.

*mondta nevetve, mire és sikítva elkezdtem rohanni előle.*

Arra gondoltam, thogy beszaladok a házba és majd ott elbújok, csakhogy az ajtóhoz meg kéne kerülni az egész épületet. Elkezdtem futni körbe, vissza néztem, hogy jön-e még Nik.

Erre, hirtelen két kéz ragadta meg a vállam, kaptam egy puszit a számra, majd ellökött. De em hagyta, hogy puffanjak, hanem odasuhant és óvatosan lefektetett a földet.

Amikor ezzel megvolt, ráült a hasamra és onnan nézett engem. Egyszer csak megpróbáltam felülni derékból, de túl gyors volt, így elkapta a két csuklómat és lenyomata a földre, a fejem felé.

Ekkor a kettőnk arca között, csak 10 centi volt, viszont feje fentebb volt mint az enyém, így én a nyakát láttam magam előtt.

Csak a fejemet emeltem fel és belepusziltam a nyakába, aztán felnéztem így hozzáfértem az állkapcsa alatti részhez.

Picit feljebb kúsztam így a fejem közvetlenül az álla alatt volt. Felemeltem a fejemet és elkezdtem dörgölőzni hozzá, mint egy kiscica.

Erre ő csak fel nevetett.
- Most gondolkodom, hogy mi legyen veled.
- És eddig mire jutottál, szívem? - hátha elmondja
- Hát azt nen mondom meg... Még. - kezdett vigyorogni. Erre óvatosan belepusziltam a nyakába, amitől megrázkódott.

Közben leengetdtem az eddig felhúzott lábaimat, mire ő egy kicsit hátrébb csúszott, így a csípőcsontom és a combcsontom találkozásánál kötött ki.

Én egy picit elkezdtem alatta mozogni, mert volt egy kő a derekam alatt. Mikor megmozdultam egy picikét, hallottam hogy nem vesz levegőt, aztán még egy picikét megmozdultam, most már halkan felnyögött.

- Mivan, Tündérem? Jól esik? - kérdeztem tőle nevetve
- Először is, a Tündérem az én szavam, nem adom oda. Második pedig igen. - mondta vigyorogva

Erre mégjobban elkezdtem mocorogni alatta. Olyan aranyos volt ahogy próbálta visszatartani a nyögéseit, kisebb, nagyobb sikerrel.

Egyszer sikerült kiszabadítanom a kezeimet, de egy valamire nem gondoltam. Ő eddig azon támaszkodott, úgyhogy majdnem rámesett, de megfogtam a vállát, közelebbhúztam magamhoz és megcsókoltam.

Csak rövid csóknak terveztem, úgyhogy lassan szétváltunk. Én még mindig a vállát fogtam, így könnyen és gyorsan megfordítottam a helyzetünket, tehát én lettem felül.

Gondoltam egyet és hátrébbcsúsztam Nik lábán. A fejemet ráhajtottam a meztelen hasára és adtam rá egy csókot. Egyszer csak, egy kezet éreztem a fejemnél, majd Klaus elkezdte simogatni a fejemet.

Én meg minél jobban próbáltam beledörgölőzni a kezébe. Hirtelen eszembe jutott valami. A kezeimet óvatosan végigvezettel az oldalán és még akartam csikizni. Csak egy probléma volt. Ő nem csikis.

- Mi? Vaaah... Ezt nem hiszem el! Ahány haveromat csikiztem már meg, egyik sem volt az. Ez nálatok ilyen adottság, hogy a pasik nem csikisem vagy mi? - kezdtem durcázni, mire egy kéz ragadta meg a két kezemet és nevetve feljebb húzott magán.

Mikor már nem húzott tovább adtam egy puszit a nyakára, majd onnan végig az álkapcsáig.

Éreztem ahogy valaki megfogja a csípőmet és átfordít a hátamra. Megint Ő lett felül, úgyhogy egy picit hátrébb csúszott majd rátette a kezét a derekamra.

Óvatosan elkezdte az egyik ujját körbe körbe mozgatni amibe belemozdultam, mert nagyon csikis vagyok.
- Óh.. Csak nem? Csikis az én Tündérem? - kérdezte, mintha nem tudta volna. Ekkor elkezdett ördögien vigyorogni. - akkor jöhet egy kis kínzás? - nevetett fel,
- Ne.. Kérlek ne bánts! Kérlek Klaus... - fogtam könyörgőte a dolgot de újból elkezdte egy úját mozgatni, de már nem olyan finoman.

Erre én elkezdtem nevetni.
- Mi történt, Tündérem? Még csak nem is csikizlek.
- De nagyon csikis vagyok... - válaszoltam még mindig nevetve
- Hát jó.. Akkor nagyon megcsikizlek. - vigyorodott el majd hozzá is látott