Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

48.

*Hisz megmondtad, hogy majd csak a rendes világban szeretnéd.*

- Köszönöm. Ez nagyon rendes tőled. - mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Megfogta a kezemet, majd egy fél pillanattal később, már fel is húzott az ágyról.

Felkaptam a doboznyi cuccost és már szaladtam is lefelé a lépcsőn. Beleraktuk a dobozt a kocsi hátuljába. Felkaptam Katet és odaadtam Niknek.
- Szívem, hoztam neked egy beszélgető társat. - nevettem fel. - mehetek motorral? - kérdeztem boci szemekkel

- Van egy ötletem... Verseny! Aki veszít, annak lesz egy kis büntetés... - mosolyodott el.
- Nem nemnem... Nem játszunk mégegyszer olyat. Az első alkalommal is rohadtul fájt... - húztam el a számat

- Jajj... Tündérem, ne olyan büntetésre gondolj. - vigyorgott perverzen.
- Hát... Akkor jó. - nevettem fel. - aki hamarabb beér a házba! - Kiáltottam fel, majd elsuhantam a motorig.

Gyorsan felpattantam rá és beszállguldotam az erdőbe, mert arra rövidebb az út.

[...]
Kiértem az erdőből, úgyhogy továbbiakban már a városban mentem az úton... Végre.. Megláttam a házunkat... Annyira örültem. Gyorsan leállítottam a motort és vigyorogva meg kerültem a házat. De amint az ajtóhoz értem egyből lefagyott az arcomtól a mosoly.

Nik a bejárati ajtóban állt mosolyogva és simogatta Katet.
- Tündérem! Végre, hogy ideértél... Már ki is pakoltam a cuccokat... - vigyorgott önelégülten. - Na? Mi legyen a büntetésed?
- Mi lenne ha nem lenne? - kérdeztem kiskutyaszemekkel. Erre csak megókolt és megölelt a derekamnál fogva, majd besuhant velem a szobába és rádobott az ágyra.

- Nem.... Nem úszod meg enyire könnyen. - mosolyodott el ördögien, majd elkezdett csikizni.
-Neee.... Kérlek, ne tedd ezt velem... Hagyd abbaaaaa.... - kezdtem el sikítozni, mintha ez meghatná.

- Ugyan, ugyan, Tündérem. Tudod, hogy ezt megérdemled... - mosolygott ördögien.
- De kérlek... Ne csináld ezt... Nik.... Kérleeek. - kérleltem sikítozva.

-Nem fogom abbahagyni. Még nem... - vigyorgott és megállás nélkül csikizett én meg folyamatosan sikítoztam.
- De kérlek... Ne kínozz már... Niiiik. Légysziii... - majd magához ölelt és megcsókolt.

- Még mindig nem fogom abbahagyni... - nevetett fel, majd folytattuk, ahol abbahagytuk. Ő vigyorogva csikizett, én meg sikítva ellenkeztem.

- Könyörgöm... Ne bánts... - nevettem fel - Szeretlek, de neee... - Sikítottam nevetve. Mire Nik elmosolyodott és abbahagyta a csikizést. Megcsókolt és nevetve rádőlt a mellkasomra, mire elkezdtem simogatni a fejét.
- Én is szeretlek. Abbahagytam, oké? Befejeztem, nem kínozlak már tovább. Jó? - nevetett fel, még mindig rajtam feküdve.

- Köszönöm, hogy megkíméled az életemet. - nevettem fel.
- Ó igazán nincs mit, Tündérem. - nevetett már ő is.
- Milyen kegyes vagy ma hozzám. - csókoltam meg.

- Mint mindig, Kedvesem. - bújt közelebb hozzám. - Hozzád mindig. - mosolygott bele a mellkasomba.
- Mindent amit elviselek magamban, azt csak neked köszönhetem.

- Te olyan aranyos vagy. - mosolyogtam rá. - Nekem eddig ilyet még sosem mondtak.
- De biztosan... Valamelyik barátod csak mondott valami hasonlót.

- Hát... Nem. - röhögtem fel. - Eddig összesen egy barátom volt. Egy vérfarkas... Mindig olyan volt mintha félne tőlem. Pedig sohasem ártottam neki, sem a családjának. Befogadtak a falkájukba, amiért hálás is voltam.

Csakhogy egyszer megláttam amikor egy kis vörös csitrivel csókolózik az erdőben. Ők nem láttak meg, de hallottam ahogy simán letagadja hogy van barátnője.

Azt hittem, hogy megölöm. Elvonultam magamban dühöngeni egy eldugott helyre. Pár hét után visszamentem a falkába hogy kérdőre vonjam, de úgy tett, mintha semmi sem lett volna.

Megmutattam neki az emléket, erre a fejemhez vágta, hogy retteg tőlem, mert sokkal erősebb vagyok nála és, hogy csak azért volt velem, mert félt hogy megölöm az egész falkát... - ekkor szakítottunk. Több mint 130 évvel ez előtt volt.

- Én sohasem mondanék ilyet. Nem félek tőled. - mosolyodott el, majd megcsókolt.
- Nem is kell - mosolyogtam rá. - sosem foglak bántani. - öleltem át.
- Tudom... - sóhajtott fel.

Feljebb kúszott a mellkasomon és átölelt, majd lassan lehunyta a szemét és elaludt. Nagyon aranyosan alszik... Még egy kicsit simogattam a fejét, aztán lassan én is elaludtam...