Hello, a nevem Natali Porter, avagy Natasa Petrova. Igen, Én is Petrova hasonmás vagyok és nem mellesleg tribrid. 518 éves vagyok, ősvámpír. 1503. Június 20.án születtem.
Vigyázat!
-erőszak
-🔞
-káromkodás
-némely mondatot, leírást csak saját felel...
*- Jajj... Bocsi. Szólhattál volna korábban is. - vigyorogtam el.*
- De olyan cuki voltál, ahogy ölelgettél. Meg nem akartalak kizökkenteni a gondolataidból. - mosolyodott el. - Fhűűűű! - ámult el Bonnie, mire kérdőn néztünk rá. - Ja, semmi... Csak fura, hogy Niklaus azt mondja cuki. - nevetett fel, mire mi is elkezdtünk nevetni.
- Úú! Bonnie! Azt hallottam, hogy ahhoz, higy kijussunk ebből az átkozott börtönvilágból, kell egy Ascendant, hogy telihold legyen, meg egy Benett boszi vére. - néztem rá izgatottan. - Na már most... 2 nap múlva telihold. Itt vagy nekünk te, mint Benett boszi. Már csak azt az ízét kell megtalálnunk. - virultam.
- Nem! Nem kell. - vigyorgott Nik. - Bocsáss meg, Kevdesem. - mondta, majd felkapott a karjába, felállt alólam, visszatett az eddigi helyemre, majd elsuhant a szobába. - Itt is van! - sétált vissza diadalittasan, majd letette az asztalra.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Szóval... Ha jól értem, akkor megvan minden dolog, ami kell. Feltéve ha a tiniboszorkány segít. - összegezte, majd vigyorogva néztem Bonniera. - Ccc... Ez nem kérdés. Kb.: 5 napja lehetek itt, de már unom ezt a helyet. Ti mióta vagytok itt?
- Szerintem 1, max 3 hónapja. Azt tudom, hogy március 13.án kerültem ide - válaszoltam mosolyogva. - Én nagyjából fél éve. - húzta el a száját Nik. - de az utóbbi pár hónap nagyon tetszett. Mióta csak itt vagy nekem. - vigyorodott el perverzen, majd a fejét ráhajtotta a vállamra.
- Mi?! Ugye ti még nem? - akadt ki Bonnie. Mi csak mosolyogva figyeltünk az arcát. - Nem... Ha arra gondolsz, még nem feküdtünk le. Mármint nyilván, aludtunk együtt, de nem történt semmi olyan. - nevettem fel. - Ha azt a kis esetet nem számoljuk. - röhögött fel Nik, mire Bonnie arca elsötétült.
- Miért? Milyen esetről beszél? - kérdezgette tőlem. - Nem volt semmi olyan, csak... Hát... Hogy is mondjam... A számba vettem, az izéjét... - mutogattam lefelé. Nik elkezdett vihogni, mire Bonnie hirtelen nyakoncsapta.
- Naaa... Ezt most miért? - kérdezte és lebiggyesztette a száját. - Mert nem vagy normális... - Na de Bonbon?! Ki fogunk innen jutni... Csak mondom, hogy akkor esetleg a drágaláttos Elenadban landolhat véletlenül egy karó... Vagy több is... - vigyorgott ördögien.
- Ne fenyegesd meg Elenat, szívem. Mert akkor a mi kis tiniboszink esetleg úgy dönt, hogy nem segít kijuntni innen. - simogattam meg a karját, mire elmosolyodott.
- Biztos, hogy ki foglak innen juttatni titeket. De Niklaus! Figyelmeztetlek! Ha bármi történik Elenaval, vagy a Salvatore fivérekkel, miattad, akkor hamarosan magadban találhatsz egy fehértölgyfa karót. Vagy, mondjuk, valamelyik kedves testvéredben. Mondjuk Elijah? - húzta fel a szemöldökét Bonnie.
