Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

72.

*- Na, Tündérem. Kiszállás. - nevetett fel Klaus, majd kiugrott az autóból és kinyitotta nekem az ajtót.*

- Milyen úriember lettél. - nevettem fel, majd kiszálltamba a a kocsiból.
- Talán baj? - kérdezte félrebiccentet fejjel.

- Dehogy iiiiis! Tök cuki vagy! - mosolyodtam el, majd megcsókoltam.
- Na, köszönöm szépen. Mehetünk?

- Gyerünk, mindjárt 14óra. - pattant ki Bonnie a kocsiból és szaladt is hátra a csomagokért. Megnéztem a telefonomat.
13:27

- Hihetetlen vagy!! - nevettem fel, mire kaptam egy szúrós pillantás, - jó, mivan?! Még fél kettő sincs! - forgattam meg a szememet. Bonnie a csomagokkal kínlódott, Klaus meg a hátam mögé lépve, nevetve figyelte ahogy szerencsétlenkedik.

- Nem segítenél?! Vagy segítenének, ha már a világmindenség két legerősebb lényei vagytok?! - csattant fel a boszi.
- Hát, nem terveztük, de ha ilyen szépen kér... Megyek segíteni! - léptem oda és könnyedén felkaptam a táskát.

- Na, köszönöm szépen. Végre... - forgatta a szemét, - Mehetünk? Vagy ő nagysága még szeretné nézni ahogy szenvedek? - fordult Klaus felé, aki elmosolyodott és megfogta Bonnie karját.

- Ne! Várj! Mit csinálsz? Ne haragudj, nem úgy gondoltam! - ilyet még a boszi, de Klaus továbbra is mosolyogva nézett le rá.

- Nyugi van, tiniboszi! Nen foglak bántani, csak mivel te nem vagy olyan gyors mint mi, gondoltam akkor elviszlek. - mondta, majd mind a ketten elröhögtük magunkat, Bonnie pedig kifújta a levegőt.

- Na, gyere. Kis félős... - nevetett Nik, majd bólintott a fejével, hogy kövessem.

Pár másodperc múlva, már ott is voltunk a tisztáson. Elkezdtem kavicsokat gyűjtögetni. Amint találtam eleget, kiraktam belőle egy kört és a közepére hordtam a cuccainkat.

Még több mint 20 percünk van, de állítottam ébresztő 13:55re.

Leültünk a kör mellé a fák árnyékába. Én ültem középen, így Klaus odabújt az oldalamhoz és ráhajtotta a fejét a vállamra.

Nagyjából 5perc tellhetett el, Bonnie bealudt, de ezt meg is értem, mert pihenni kell a varázslás előtt. Megéreztem, hogy Klaus engem néz. Kicsivel később óvatosan elkezdte puszilgatni a nyakamat, én pedig Hallkan sóhajtottam egyet.

- Ne itt, szívem. Még várj egy kicsit... - mondtam, majd belepusziltam a hajába. - amint visszajutottunk és aludtunk egy jót... Megígértem, be is fogom tartani. - vigyorodunk el egyszerre. Elkezdte puszilgatni a fülem mögötti részt, mire megfogtam a felét és eltoltam magamtól.

Belenéztem a szemébe, közben oldalról elkezdtem csavargatni az egyik tincsét, mire becsukta a szemét, jelezve hogy nagyon jó.

Óvatosan rátettem a kezét a térdére, amit eddig felhúzva ölelt magához és elkezdtem lenyomni a földre. Amint hozzáért a talajhoz, lassan feltérdeltem mellőle. Ilyeten nyitotta ki a szemét.

- Ne! Ne hagyj itt... - motogyta zavartan. Elmosolyodtam és beleültem az ölébe, de úgy hogy vele szemben legyek. Ledöbenve nézte mit ügyködök az ölében - Mit... Mit csinálsz? - makogta megszeppenve