Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

82. 🔞

*- Na... Ez most jól esett! - nevettem fel. Bonnie közben felment az emeletre felvitte a cuccokat. Klaus megfogta a derekamat és közelebb húzott magához.*

- Maradt egy kis vér a cuki pofidon... - suttogta, engem meg kirázott a hideg. Közelebb hajolt és kidugta egy picit a nyelvét. -, de ne aggódj. Mindjárt megoldom. - mosolyodott el és elkezdte letisztogatni az arcomat, lassan nyalogatta le a szám mellől a vércsíkot. 

Megragadtam a vállánál fogva és nekilöktem a falnak. Nekiestem a nyakának, elkezdtem puszilgatni a kulcscsontját és az ütőerénél. Válaszul hallkan felnyögött, amin csak mosolyogni tudtam.

- Gyere menjünk fel! - suttogta, majd felkapott menyasszon pózba és felszaladt az emeletre.

Benyitottunk a szobába, óvatosan rátett az ágyra. Ráült a csípőmre és elkezdte behinteni a nyakamat apró csókokkal, vigyázva nehogy egyetlen-egy pici négyzetmiliméter is  hiányt szenvedjen. .

Hallkan sóhajtoztam alatta, a kezemet rátettem a lapockájára és elkezdtem simogatni. Bonnie közben elaludhatott, mert nem hallottunk semmit a szobájából.

Elkezdtem cirógatni az oldalát, válaszul csak jólesően felmordult.

Megemeltem a fejemet
- Szeretlek Niklaus Mikaelson. - súgtam a fülébe. Abbahagyta a puszikat és belenézett a szemembe.
- Én is szeretlek, Natasah Petrova. - majd megcsókolt. Lassan kiegyenesedet, így lovagló ülésben ült a csípőm ön.

A kezemet végigvezettem a hasán és elkezdtem birizgálni az övcsatját, addig kigombolta a blúzomat.

- Biztosan akarod? - kérdeztep
- Akarlak! - mosolyodtam el és a nyakánál fogva visszarántottam.

Lassan lejjebb kúszott mellettem és elkezdte puszilgatni a nadrágom derekánál a hasamat, mire hallkan sóhajtottam egy picit. Óvatosan végigsimított a külső combjaimon és elkezdte kigombolni a nadrágomat.

Picit megemeltem a csípőmet, hogy megkönyítsem a dolgát. Centinként húzta le rólam a farmert - a fehérneművel együtt - , ezzel is tovább húzva az agyamat.

Iszonyatosan lassan elkezdte puszilgatni a combomat, mintha minden egyes apró érintés meggondolna.

- Kérlek! - nyögte ki nagynehezen...
- Mit kérsz angyalom? - morogta és belefúrta a fejét a combomba.
- Ne kínozz tovább! - mondtam könyörgően és egy picit feljebb emeltem a csípőmet.

- Legyen meg a te akaratod! - majd Visszanyomta a csípőmet a helyére.

Elkezdte puszilgatni a belső combomat is, én pedig minden egyes puszinál nyögtem egy picit. Lassan haladt egyre feljebb és feljebb.

Éreztem ahogy Klaus elmosolyodik és végre-valahára belekezd a dolgába.

Ezt már nekem kínos leírni...

Sorry, ezen kívül, még két ilyen rész lesz most, aztán remélem egy időre befejezik a lepedő akrobata tanfolyamot. Ez is most csak azért kellett, mert még ígérték egymásnak🤣
"az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó"

És mégis, honnan a bánatból tudok én ilyeneket?
Ja!! Megvan! Hát Wattpadozok... Így már értem. (nem... Még mindig nem értem, de oké......😁)
Na jók legyetek. Puszi, R.