Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

65.

*Az 500 évem alatt, sokat utazgattam és mint minden természetfeletti én is elkeveredtem Mistic Fallsba.*

Kb.: 400 évvel ez előtt történt. Ott találkoztam először Anyámmal. Összebarátkoztunk, beszélgettünk. Együtt éltünk 1-2 évet, aztán elkezdtél üldözni engem. Anyám akkor már vámpír volt, én meg tribrid. Vagyis akkor még úgy tudtad, hogy hybrid. Aztán menekültem, menekültem, végül, kb.: 150 évvel ez előtt felhagytál  az üldözésemmel. Visszatértem Mistic Fallsba, hátha ott találom, Katerinat és szerencsém volt, mert akkor éppen Stefant és Damont fűzte. Ők akkor teljesen belezúgtak Anyámba. Nem láttak a rózsaszín ködtől. Egyik este, Damon engem hitt Katerinanak, úgyhogy rámmászott, amire kicsit ingerültebben reagáltam mint szerettem volna. Lelöktem magamról és elkezdtem vele ordítozni. De várj... Meg mutatom az elméket. Csinálhatom? - kértem engedélyt, bólintott egyet, mire behatoltam a fejébe.

*emlék kezdete*

Éreztem, hogy valaki rámnehezedik és el kezdi csókolgatni a nyakamat. Megéreztem Damon illatát.
- Ne, Damon! Hagyd abba! Hallod?! - kezdtem el kérlelni, de csak folytatta. - azt mondtam ELÉG! - löktem le magamról.
- Mi ez az egész? Katerina-nak hittél, ugye? - bólintott egy kicsit - Nem veszitek észre, hogy Katerina csak játszik az érzéseitekkel?! Komolyan ennyire hülyék vagytok? - kiabáltam le a fejét, mire ő is elkezdett ordítozni.
- Én komolyan szerelmes vagyok belé! És ő is belém. Nem te fogod megmondani, hogy mit csináljak. Ne egy ilyen kis csitri fogja megmondani, hogy kibe legyek szerelmes! - ordította
- Nem is akartam beleszólni, csak rámmásztál és gondoltam szólok, hogy legközelebb nézd meg, hogy kire áll fel a farkad, mert lehet, hogy egy tök ismeretlen csajt akarsz megfektetni. - kiabáltam, mire felpattant és felpofozott. Olyan hirtelen történt, hogy reflexből kimutattam a vámpírfogamat. Amint észbekaptam, szugerálással kitöröltem az emlékeit. Pár nappal később, Katerina ázváltoztatta őket vámpírrá, így Damonnek visszatért az emlékezete. Rájött, hogy turkáltam a fejében. Nagyon dühös lett és azt mondta, hogy soha többé ne menjek a Salvatore ház közelébe.

*emlék vége*

- Hát... Ennyi. Egyszer már próbáltam kibékülni vele, de törött nyakkal végeztem egy Mistic Grill mögötti kukában. - mosolyodtam el kényszeredetten.

- Hát, én nem mondhatok véleményt Damon szemszögéből, mert engem nem lehet megszugerálni. - vigyorgott önelégülten, mire nevetve megpusziltam az arcát.

- Jó, de akkor mi legyen a neve? - kérdezte mosolyogva.
- Mondjuk, Fenrir?
- Ez honnan jutott eszedbe?
- Fenrir a skandináv mitológiában egy hatalmas farkas. Gondoltam, vicces lenne, ha egy nyúlnak farkas neve lenne. - nevettem el magam, mire ő is elmosolyodott.
- Ez tetszik. Fenrir... - simogatta meg a nyuszi fülét, mire az állatka odakapta a fejét.

- Majd engedjük szabadon! Nem most, hanem ha majd visszakerültünk a rendes világba. Tegyünk rá valamilyen jelzést, vagy csipet és akkor nyomon tudjuk követni, hogy hol jár, de mégis szabad. - kérleltem Niket, mire elmosolyodott és kaptam egy puszit a számra.

Fenrirt letette a földre, a döglött nyulat meg a többi közé dobta, majd hirtelen felkapott a karjába és megcsókolt. Amikor leült, akkor én az ölébe ültem, de mivel egyikőnkön sem volt ruha, így kicsit feszélyezve éreztem magamat. Egy picit megmozdultam, mire Nik sóhajtott egy nagyot, én meg  mosolyogva néztem a mellkasát, ahogy próbál mély levegőt venni.

Az ujjamat rátettem a vállára, majd óvatosan végighúztam a mellkasán egyre lejjebb haladva. Egyszer csak megfogta a kezemet és elvette a felsőtestéről, mire kérdőn néztem rá.
- Azt hittem, jól esik.
- Kérlek, nee... - sóhajtott egyet, - ne akard, hogy megszegjem amit ígértem neked. Nem akarlak elveszíteni. - mosolyodott el. - Nagyon jó volt, de ha fojtatod, akkor félek, hogy nem bírok magammal és annak nem lesz jó vége.

- Hát, jó... - mondtam és végighúztam az ujjamat az állkapcsán, majd a nyakánál is megcirógattam, mire elállt a lélegzetvétele. Elmosolyodtam, majd feljebb kúsztam és megcsókoltam.

- Együnk gyorsan, mert holnap este lesz telihold. - mondta, amikor szétválltunk.
- Huh. Tényleg. Milyen szerencse, hogy mind a ketten hibridek vagyunk. Csak mert eléggé szar lenne, ha még mindig meg lenne kötve a kezed és kötelező lenne átváltoznunk... - nevettem fel.

Lassan elkezdtem feltápászkodni Nik öléből, de amikor felálltam a kezemmel szándékosan végigsimítottam a hasa alját, mire felnyögött.

- Nat, kérlek szépen. Majd otthon folytatjuk, oké? A rendes világban. Mert nem vagyok biztos abban, hogyha továbbra is ilyeneket csinálsz, akkor sokáig tudom még türtőztetni magamat. Vagy meddig akarom még? Lehetne az is hogy csak simán rádvetem magamat, de akkor nem jutunk haza, csak a következő teliholdkor, az biztos. Viszont addig innen fel sem fogsz kelni, azt is garantálom. - vigyorodott el perverzen, majd elkezdett zavarbaejtően nézni, mire elpirultam.

- Jó, rendben... Megígérem hogy nem csinálom többet. Megtanultam a leckét, Tanár úr. Jövő órára jobban felkészülök. - vigyorogtam el, majd varázslattal felemeltem a döglött állatokat, hogy ne kelljen lehajolnom Niknek háttal.
- Jajj, te lány! - nevetett fel, majd hirtelen felpattant és mögém állt. A csípőjét szorosan odatolta az enyémnek és átölelte a derekamat, mire elmosolyodtam.

Lehajtotta a fejét és elkezdte csókolgatni a kulcscsontomat, aminek hatására elkezdtem gyorsabban venni a levegőt. Megéreztem, hogy két erős kar fonódik a hasamra és elmosolyodtam. Egyszer csak megéreztem, valami.

Na? Na? Vajon mjt érezhetett? 😊Most  lehet előveni a fantáziátokat! Jó találgatást 😁 sok sikert!