Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

74.

* - Hát, ez esetben, kisasszony! Megjegyeztem.... Én nem felejtek olyan könnyen... - nevetett fel hallkan*

- Bonnie, ébresztő! - guggoltam le a boszi mellé. - bocsi, most nincsen kávé, de mindjárt 13:55...nem akarod még átnézni a varázsigét? Nálad van a könyv?

- *Haaaaah...* Igen nálam van... Szerintem nem kell átnézni, de ha te mondod... - egyezett bele.

Megéreztem egy erős kezet a vállamon és elmosolyodtam. Felnéztem, hát Niklaus gonoszul vigyorogva bámul rám, szerintem az esti büntetésemet tervezgeti. Halványan elmosolyodtam, felálltam így alig volt köztünk hely.

Gondoltam egyet és nekilöktem egy fának. Odasuhantam elé és konkrétan elkezdtem kiszorítani belőle a levegőt. Ugrottam egyet, így a lábaimal átkaroltam a derekát. Gyorsan a fenekem alá csúsztatta az egyik kezét, még a másikkal tartotta a hátamat.

Úgy éreztem hogy erősen tart ezért lassan elkezdtem hátrafelé dőlni.
- Várj! Mit csinálsz?! - hallottam az ilyed hangját. Elmosolyodtam és adtam neki egy puszit a nyakába.

- Ne félj, szívem. Tudom mit csinálok. Csak tarts erősen. - bólintott egy picit, én meg folytattam az előző műveletet. A hátsó combjaimnál, közvetlenül a fenekem alatt tartott, nehogy lehessek.

Lassan anyira hátrahajoltam, hogy a hajam a földet súrolta (*a fenti kép, csak a korlát helyén Klaus van, és a csajszi átöleli a lábával a dekekát😁*)

- Ezt hogy? - kérdezte csodálkozva. A kezemmel végigsimítottam a vádliján, válaszul jólesően modult egy picit. Hirtelen elkezdtem visszadőlni. Nik az egyik kezét a hátamra csúsztatta, de közben nem hagyhatta ki, hogy végigsimít a hátsómon.

Nevetve megforgattam a szememet és felültem, így megint teljesen hozzá voltam simulva. Az egyik kezével még mindig alulról tartott, így egyszer csak azt éreztem, hogy a hüvelyk ujjával elkezd simogatni.

Halvánagy elmosolyodtam és belepusziltam a nyakába. Hallkan elnevette magát, én pedig folytattam a puszikat egészen a szája széléig. Adni akartam a szájára is egy puszit, de helyette egy heves csók lett belőle. Amelyik kezével eddig a hátamat tartotta, azt felcsúsztattta a fejemhez és most ő vezette az ujjait a barna tincseim közé.

Picit megborzongtam, de aztán siettem viszonozni ezt az érzést, úgy hogy kicsivel később hallkan belenyögött a csókunkba.

*Bonnie ásított*