Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

78.

*Kérlek, gyere vissza hozzám. - ölelgetett mégjobban.*

>Sietek vissza, hozzád szívem. Sietek.< mondtam miközben közelebb hajoltam a füléhez. Legnagyobb meglepetésemre felkaptam a fejét.

- Te szólaltál meg? - nézett kérdőn Bonnie, de a lány csak nemlegesen megrázta a fejét. - akkor ez csak egy valaki lehetett! Nat? Itt vagy?

>Igen! Hallottál?!< lelkendeztem.
- Ne suttogj, mert nem hallom... - mondta a hybrid
>ITT VAGYOOOOK!! SZERETLEK! SIETEEEEK VISSZAAA!< ordibáltam
- Hallak! Vissza tudsz jönni magadtól? Lehetséges lenne? Kérlek! Nem akarok nélküled élni. Bonnie küldj át engem is oda. Hagy beszéljek vele. Vele akarok lenni.

- Nem. Nem foglak csak ezért megölni. Vissza tudom hozni, ne aggódj. Csak kell még egy kis energia. - mondta a lány, mire Nik csak bólintott és odanyújtotta a kezét. Amint a lány elkezdte elszívni az energiát, Klaus fájdalmasan ordított és mégszorosabban odabújt a halott testemhez.

- Gyere vissza kérlek. - szipogta, a fejét mégjobban belefúrta a hátamba.

- Vissza tudom hozni, de ahhoz el kell hogy engedd. - kérte Bonnie, de Klaus csak megrázta a fejét. - Kérlek, Klaus. Muszály lesz elengedned. Koncentrálnom kell, ahhoz viszont csed is kéne, úgyhogy bocsáss meg. - mondta a boszi és kitörte Klaus nyakát.

>Neee! Bonnie?! Mit csinálsz! Ne bántsd!< leguggoltam Klaus mellé és elkezdtem simogatni az arcát.

- Remélem ha felébred sz, akkor nem fogsz megölni. - motyogta hallkan Bonnie.

- Gyerünk, sikerülni fog. Már csak egy kicsi kell és biztos a siker. - mondta a boszi, szívott még egy kicsi energiát Nikből, majd felpattant és elkezdett kántálni.

Megint jött a fehér fény.

Megint elájultam...

Tudom... Reggel 7et ígértem, de remélem nem baj, hogy kicsit korábban lett😁

😘R.