Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

16.

*Hirtelen megrántotta mind a két karját, aminek hatására én ráestem. *

Megfogta a karomat és odaszorította a fejemet egy félig kiálló gyökér alá.
- Na ebből most elegem van... Mindjárt jövök
- Ne!! Várj! Klaus. Hová mész? Kérlek... Ne hagyj itt. Sajnálom! Nik... Kérlek gyere vissza!! - szipogtam.

>Nem akartam neki fájdalmat okozni, csak poénkodtam. Bár... Lehet hogy kissé túlzásba estem... Kicsit... Én hülye... Többször is kérte hogy ne csináljam.<

[...]
>Vajon meddig lesz még oda. Lehet hogy itt hagyott... < Nem próbáltam meg kiszökni.
>Bármit is tervez velem, az teljesen jogos lesz. Megérdemlem... Bántottam őt<

[kb.: 30 perc múlva]
> valaki jön, lehet hogy Nik az! Most már félek. Nem akarom hogy bántson... De meg fogom érdemelni. Kibírom... Nem tud megölni, ez börtönvilág. Meg úgy is újraélednék.<

Mellettem megreccsent az ág, de én annyira a gondolataim a merültem, hogy észre sem vettem hogy már itt van. Megpróbáltam kiszabadítani a fejem, de a kezét éreztem a tarkómon és lenyomott a földre.

-Én ezt nem tenném a helyedben. - Majd valami megcsípett
-Vááá!! Ez mi volt?
- Mi? Ja ez? - valami megint mrgcsípett
- Igen, az... Az mi?
- Csak egy kis szerkezet, aki mindig amikor hozzáér a bőrödhöz akkor egy kis áram keletkezik. Lehet állítani az erősségén. - megint megrázott

- Ne, légyszi ne csináld. - kezdtem el kérlelni, de még nem is fájt csak rossz érzés volt.
- Mi a baj? Fájt? - kérdezte, nagyon szélesen mosolygva.
- Nem.
- Óh, hát ezen könnyen segítettünk, de azt majd nálam. Emlékszel amikor azt mondtam hogy majd nagyon jól fogunk mi szórakozni? Azt nem így gondoltam, de nekem ez is szórakozásnak számít. - kicsit feljebb tekert az erősséget és úgy is megrázot
- Ááu.... Kérlek ne csináld, ez fájt.. Segíts. Nem tudok kijönni innen.
- Tudom... Na gyere. - majd egy mozdulattal szilánkora törte az engem fogvatartó gyökeret.

- Huh... Köszi. Van neked valamin. Hálám jeléül. - ódatosan meg akartam fogni a kezét, de elrántotta. - Nyugi... Nem foglak bántani. - óvatosan hozzáértem a vállához és onnan végig simítottam a karját a tenyeréig, majd rákulcsoltam az ujjamat az övére.

Elkezdtem varázsolni. Mindent ami eszembe jutott...

Egy hatalmas sokszirmú virág, rajta egy kék lepke. Megjelent egy második, egy fehér lepke is. A kék odament hozzá és elkezdtek egymás körül repkedni, majd a kék odaszállt Nik tenyeréhez, a másik pedig az enyémhez.