Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

27.

* Én csak őt néztem*

[Reggel 9 körül]
Gondoltam egyet és elkezdtem kihámozni magamat Nik öleléséből. Erre mégjobban elkezdett szorítani.
-Nyugi van szívem, csak kávéért megyek - nevettem fel

[kb.: 2 percek később]
- Nat, hol vagy? Nat? - hallottam meg Klaus kétségbeesett kiabálását az emeletről.
- Nyugi, szívem. Itt vagyok. Mondtam, hogy kávéért jöttem le. - erre csak lesuhant a lépcsőn és megállt mögöttem és azt éreztem, hogy két erős kar fonódik a csípőmre, majd egy fej nehezedik a vállamra.

- Na mi van? Hiányzott a gazdid? - kérdeztem nevetve és megvakargattam az állkapcsa alatti részt. Erre olyat tett amin nagyon meglepődtem.

Bólintott egyet, óvatosan, majd amikor elléptem előle és szembefordultam vele akkor elkezdte a padlót nézni és olyan lett mint egy jól megérett piros alma.

- Jól éreztem, hogy te most bólintottál egyet? - kérdeztem kicsit nevetve, azt hittem hogy poénkodik
- Hát... Izé... - mondta, de mostmár paradicsom piros fejjel

- Jajj, szívem, te olyan aranyos vagy. Akkor hagy enyhítsek egy kicsit a hiányérzeteden. - mondtam egyszerűen, és megöleltem. Közben a tarkójánál elkezdtem csavargatni egy tincset, mire hallottam hogy eláll a lélegzete.
- Azért levegőt vegyél, meg ne fulladj.- mondtam neki nevetve, majd belepusziltam a nyakába.

Mindig úgy igazítom hogy pont a nyaki verőerére adjak puszit, mert az nekem egyfajta bizonyíték. Arra hogy megtehetném hogy beléharapok, és kiszívom az összes csepp vérét, de nem teszem. Nekem ezt jelenti a bizalom.

Remélem ő is tudja, hogy nem fogom bántani. Lassan a másik kezemet rákulcsoltam az ő kezére, majd elsuhantam vele a kanapéra.

Lelöktem heverőre, én meg ráültem a combjára. A lábamat feltettem a kanapé szélére és közelebb kúsztam hozzá. Ő csak meglepetten figyelte hogy mit ügyködök.

A kezeimmel hátranyúltam a nyakához a fejemet ráhajtottam a mellkasára és elkezdtem cirógatni a göndör tincseit.

Ő erre csak átölelt és az állát a vállamra tette, de úgy hogy csak pár centire legyen a nyakamtól, így minden egyes lélegzetvételekor a meleg levegőt beleszuszogta a nyakamba.

Egyszer csak mégjobban odahúzott magához és a szályát teljesen odanyomta a nyakamnak. Erre annyira megilyedtem, hogy megáltam mindennel amit eddig csináltam, csak vártam lemerevedve, hogy mi fog történni.

De nem csinált semmit, csak nézte a nyakamat és mosolygott. Egyszer csak kinyitotta a száját és óvatosan elkezdte szívni a nyakam (*nem a vérét szívta. 😂*). Csak egy picikét. De nagyon jó volt

- Mit csinálsz? - kérdeztem visszatartva egy nyögést. A kérdésre abbahagyta amit csinált és megszeppenve nézett rám
- Nem volt jó? - kérdezte ilyedtten - nem csinálom akkor - mondta lehajtott fejjel. Erre csak ismételten elkezdtem tekergetni egy tincset és elvettem a nyakamról a hajam, hogy jobban odaférjen.

Ettől felbátorodva, újból odahajolt, de mos először elkezdte puszilgatni a nyakamat. Nekem eddig még senki sem csinált ilyen. Mindig én voltam az aki ezt csinálta, úgyhogy ez egy új érzés volt nekem. Kicsit megborzongtam.
- Rossz volt? - kérdezte Nik
- Dehogy is. Csak nekem ez az érzés még új. És nagyon nagy jelentőséggel bír. - mondtam neki mosolyogva
- Mit jelent? - kíváncsiskodott
- Nekem ez egyfajta bizonyíték. Az hogy engedem hogy hozzáérj a nyakamhoz, illetve a verőeremhez  az egy jel, hogy megbízom benned. Ez egy dolog.

De az hogy te ezt nem használod ki, ez a fontosabb része a történetnek. Az hogy megtehetnéd, hogy bántasz. Hogy megtehetnéd hogy belém harapsz és kiszívod az összes csepp véremet, de nem teszed. Ez a kölcsönös bizalom. Én még ilyet sohasem éreztem.

Mindig bennem bíztak meg, én viszont sohasem bíztam meg senkiben ennyire. - mondtam neki elpirulva