Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

24.

*A Mikaelsonok.*

- Sajnálom.
- Nem kell. Jobban örülök annak hogy ők még kint vannak. Nem nagyon mutatom ki, de nagyon fontosak nekem. Még Kol is. Pedig mindenki azt hiszi, hogy én vagyok a gonosz hybrid bátyus, vagy öcsike akinek dühkezelési problémái vannak és folyton leszúrja a saját testvéreit. Pedig nem mindig voltam én ilyen. Régebben minden jobb volt. Nem utált mindenki. Most már a saját családom is kitagadott.

- Nem minden ki utál. Vannak még emberek akiknek fontos vagy. - adtam egy puszit az arcára és megöleltem
- Tudom. - ekkor olyas valami történt amire nem számítottam. Visszaölelt.

- Na gyere... Menjünk haza. - belékaroltam két kézzel. Ő megfogtam a szarvast a négy lábánál fogva és elkezdtünk sétálni.

Klaussal továbbra is meztelenül sétáltunk az erdőben. Én ugye eltakartam a kényes részeket varázslattal. Nikből eltűnt minden megszeppentség.

[...]
Hazaértünk, odaadtam neki a ruhát amit választottam neki, de a pólót megtartottam. Bementünk a házba, én elvonultam a fürdőbe, és felettem a cuccokat. Mindent Klaus szekrényéből csórtam, így egy kicsit nagy rám a gatya, de mindegy.

Mikor kiléptem a fürdőből és megláttam Niket ahogy félmeztelenül ücsörög a kanapén nekem háttal és nézett ki az ablakon.

Odasuhantam hozzá lehajoltam és adtam egy puszit a nyakára. Sikerült pont oda ahol van az ütőere, így összerezzent. Rátettem a vállára a kezemet, mire ő rátette az enyémre az övét.

Erre odamentem a kanapéhoz és leültem mellé, de ő továbbra sem engedte el a kezemet.

Ráhajtottam a fejemet a vállára, elkezdte simogatni az arcomat. Ahogy így ültünk én elálmosodtam
- Nik én lehet hogy elalszom. - súgtam a fülébe. Erre csak bólintott egy kicsit, majd adott egy puszit a homlokomra
- Jó éjt Tündérem. - lassan elnyomott az álom.

[kb.: este 9 felé]
Egyszer csak azt éreztem, hogy egy kéz a hátam alá, egy másik pedig a térdhajlatom alá nyúlva felemel, majd felvisz a lépcsőn és egy puha ágyba tesz.

Óvatosan kinyitottam a szememet, hogy megnézzem, hogy mit csinál. Éppen egy plédet meg egy párnát tett a kanapéra.

>Ezek szerint ő ott akart aludni. Na akkor ezen gyorsan válltoztatunk.<

Elkezdtem mocorog i, mire odakapta a fejét.
- Klaus.. Ne menj.. Maradj itt, kérlek.. - azt színleltem, mintha rosszat álmodnék. - Nem akartam. Kérlek, bocsáss meg. Csak maradj itt. - hallottam ahogy óvatosan odalépked hozzám.

- Itt maradok Tündérem. Nyugodj meg. - megfogta a kezemet. Erre óvatosan kinyitottam a szememet.
- Mi történt? Itt hagytál.
- Nem. Csak rosszat álmodtál, kedves. Nem hagynálak itt.

- Ja, akkor jó. - mosolyogtam el. Egy picit elengedte a kezemet, felhajtotta a takarót és mellém feküdt.

Én egyből szorosan odabújtam hozzá és rákulcsoltam a kezére az enyémet és úgy tettem mint a ki alszik.

- Jajj, te lány. Mit csináljak veled...