Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

61.

*Szóval... Csak menőzi akartam... Nem komolyan gondoltam... Légyszi ne bánts... Szeretlek... Ennyi volt. - ismételtem meg magamat és behúzott nyakkal néztem fel rá, mert így mégkissebb lettem*

Nik meg vigyorogva nézett rám, majd átölelte a derekamat és belepuszilt a fülembe, mire felnevettem. Megfogta a vállamat és megfordított, így a hátamhoz simult a mellkasa. Mosolyogva ránéztem Bonniera, de ő csak elkezdett bólogatni, meg röhögni.

El akartam fordítani a fejemet, megnézni, hogy mi olyan vicces, de Nik megfogta az államat és visszafordította a boszi felé. Éreztem, hogy a keze visszatért a derekamra, majd megfogott és felkapott a vállára. Odasuhant a földszinti kanapéhoz és ledobott rá.

A meglepettségtől meg sem tudtam szólalni, de nem is hagyott rá időt, mert már rá is ült a csípőmre és a bal karjával le is fogta a kezeimet, a fejem fölé.

A válla felett egy szúrós pillantás löveltem Bonnie felé, de éppen varázsolt. Hirtelen azt éreztem minta megbénult volna a kezem meg a lábam. Nem tudtam megmozdulni sem. Nik elégedetten nézte ahogy szenvedek, majd közelebb hajolt és megcsókolt.

Természetesen visszacsókoltam, de máris megéreztem a kezét a derekamon, mire megszakítottam a csókot és a csípőmmel próbáltam arrébb mászni.

De sikertelenül, mivel a hybrid még mindig rajtam ült. Elmosolyodott a tehetetlenségemen, majd elkezdett csikizni, mire sikítva próbáltam menekülni a kezei közül.

- Jaj, Tündérem. Úgysem fog sikerülni... Legalább ne fáraszd magad feleslegesen. - mosolyodott el.
- Deh... akkor, kérhlek... Hagyd abbah... - kérleltem.
- Mit csináljak? - játszotta a hülyét, majd megcsikizett.

- Nemááár. Niiik. Könyörgöm, hagyd abbaaaa. - visítottam.
- Mit adsz érte? - kérdezte vigyorogva.
- Bármit... Mit kész? - kérdeztem lihegve.

- Az egyik... Vond vissza azt hogy nem vagy csikis.
- Jó, rendben visszavonom. Mi a másik? - adtam meg magam.
- Legyél az enyém. Ne akarj elhagyni. - pirult el.
- Rendben... Ezt is megígérem. Téged sohasam akarnálak elhagyni. - nevettem fel, majd éreztem, hogy visszatér a karomba az erő.

Nik leszállt rólam, mire felpattantam és odasuhantam Bonnie elé, aki egy kicsit feszülten ugrott hátrébb. Gondolom félt, hogy mit csinálok vele.
- Jól vagy? Van még erőd? - mosolyogtam rá, mire megnyugodott.
- Jól vagyok, köszi. Persze, hogy van.

- Csak hogy tudd... Ha nem Nik kért volna meg arra hogy béníts le, akkor simán varázsolok ellened, de azt te nem éled túl. - mosolyogtam rá, ugyan olyan fejjel, mintha most közölném vele, hogy mi lesz az ebéd. Erre kicsit lesápadt.

- De nyugi, nem bántott. - nevetett fel Nik, majd odasuhant mögém és átölelte a derekamat, majd belepuszilt a nyakamba. - Szeretlek, Tündérem.

- Én is téged, de mennünk kéne enni. Nem? Oda indultunk volna el, csak Bonnieval leálltunk beszélgetni. - nevettem fel.