Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

10.

*Kellett volna, de ehelyett a térdem összecsuklott, én meg hatalmas puffanással összeestem...*

- Ajj te lány... - hallottam meg a fejem felett Klaus hangját. Majd hirtelen felemelt, óvatosan a falnak döntött, csak páf centi volt az arcunk között. Már megilyedtem, hogy meg fog csókolni, de hála az égnek, nem tette...
- Ha kell elszívhatsz egy kis energiát tőlem.
- Köszi, nem kell, tudod tribrid vagyok... Majd a farkas énemből szívok el kicsit.
Megnézte hogy biztosan megállok-e a két lábamon és odahozott nekem egy széket.

Teljesen ledöbbentem, hogy az előbb még meg akart folytatni, most meg ilyen figyelmes lett.
- Mi van? A nagy Klausnak lettek érzései? - kérdeztem röhögve...
- Tündérem, ezt inkább a te érdekedben, figyelmen kívül hagyom... Szóval, térjünk a tárgyra. Mi lenne az alku?
- Tudom, hogy itt nem tudok végérvényesen meghalni, de szeretném hogyha nem akarnánk egymást folyton kinyírni. Csak mert rohadt unalmas lesz itt az örökkévalóság, ha folyton egymást gyilkolásszuk... Mond meg, hogy mit kérsz cserébe? Szóval.... Béke? - kérdeztem, "kiskutyaszemekkel" én hülye, mintha ez meghatná Niket...

- Hm... Azt kérek amit csak akarok? - kérdezte kicsit félredöntött fejjel
- Igen... Az lesz... - mondtam lehajtott fejjel... Itt már sejtettem volna, hogy nem csak olyan lesz, mint hozzak neki egy hónapon át minden nap kaját az erdőből, vagy valami ilyesmi...

- Mit szólnál egy fogócskához? Ha nem kaplak el, akkor nem öllek meg. - kérdezte olyan ártatlan képpel, hogy eszembe sem jutott a legfontosabb dolog...

- Rendben, de kérek 10 másodperc előnyt. - mentem bele gondolkodás nélkül... És most esett le!
- De azt nem mondtad, hogy mi lesz akkor, ha el kapsz?! - ó, én idióta...
-Már mindegy, beleegyeztél. - vigyorgott gonoszul - egyébként azt majd akkor eldöntöm...