Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

29.

*ezzel együtt kell értenem, engem is nagyon zavar, mivel így nem tudok beszélni hozzá.*

Picit félredöntött fejjel néztem rá, és közelhajoltam az arcához. Majd mikor már nagyon közel voltam hozzá, az ő orrának érintettem az enyémet. Nik egyből kapcsolt, így az egyik kezével megint elkezdte vakarászni a fülemet, a másikkal meg simogatta a hátamat.

Gyorsan elsuhantam a fürdőbe, visszaváltoztam, felvettem a fehérneműket, a többi cuccomat csak a kezembe véve, kiléptem és leültem Klaus ölébe, a fejemet pedig megint a mellkasának döntöttem.

- Tündérem? Hát a ruháid? Nem fogsz így megfázni? - kérdezte nevetve. Nyár van... Ha... ha... ha...
- Csak melegem volt, meg lusta vagyok. Segítesz? - álltam meg előtte vigyorogva
- Hát.. - végignézett rajtam, majd elvigyorodott - végül is.. Jó.. De ez még mindig nekem jó... Na majd aztán, neked is jó lesz. Legalább is remélem.

Ő is felállt, és átölelt. Annyira jó érzés volt ahogy a meztelen felsőteste hozzámsimult. Óvatosan elvette a pólót a kezemből, majd finoman felemelte a kezeimet és ráhúzta a pólót, majd a fejemre is.

Egyre közelebb hajolt hozzám, majd hirtelen én is közelebb hajoltam és megcsókoltam. (*jó... Ezt a részt csak más sorikból szedem össze mert még sosem csókolóztam, úgyhogy bocsi ha túl nyálas lett 😁🤣 puszii*).

Éreztem ahogy a nyelvünk találkozik, majd azért versenyeztünk, hogy ki fedezze fel hamarabb a másik száját (*fúúúj, ez így nagyon undi lesz*), végül úgy döntöttem, hogy ő a férfi, legyen ő előbb.

Erre leengetdtem a nyelvem, ő pedig megkezdte a kalandozását. Kicsit furcsa volt, mert még nem csókolóztam így senki mással, csak vele.

Mikor befejezte a felfedezőtúrát, lassan visszavonult, úgyhogy most én jövök. Lassan kezdtem bele, de hirtelen elfogott a vágy, így merészebben folytattam.

Mikor végeztem kezdtem visszavonulót fújni, de ő még nem akarta hogy vége legyen, úgyhogy a nyelvünk ismételten összeért.

Kissé levegőhiányban szenvedve váltunk szét, de még mindig egymást öleltük.

- Szeretlek, Tündérem. - mondta félénken. Válaszként adtam neki egy rövid csókot. - Látom, te is valami ilyesmit akartál mondani. - nevetett fel.
- Én is szeretlek Niklaus Mikaelson. - válaszoltam félmosolyra húzva a szám.

- Jajj... Még rád kéne adnom a nadrágodat ugye? - kérdezte vigyorogva
- Igazából ezek a te cuccai, de megpróbálhatod rámadni. De van egy ötletem.. Fogócskázzunk! Ha elkapsz nem kell rámadnod, ha nem kapsz el akkor rám kell adnod. - vigyorogtam el.

- Én nem értem, hogy mi ez a nagy fogócskamánia. - röhögte el magát - de benne vagyok. Kapsz előnyt is elszámolok 30ig. Addig bújj el valahová. Ha megtalállak akkor onnan kezdődik a fogó.
- Oksi. Ez jó lesz.. - nevettem el magamat.

- Na, sok sikert. Úgysem fog sikerülni elbújni a nagy Klaus Mikaelson elől.. - mondta nevetve.
- Azt majd meglátjuk - villantottam meg én is egy mosolyt.

Elsuhantam... Egy kis keresgélés után találtam egy odvas fatörzset és oda bebújtam. Elkezdtem fülelni. Meghallottam Nik hangját ahogy számol 27...28...29...30... Natasa megyek... Most legyen nagy a szád...

Erre csak felmordultam...
- Óhh. Hát itt egy Tündérem. Hallottam meg a hangját a fejem fölül, mire csak elmosolyodtam és elkezdtem rohanni. Amikor már nem hallottam hogy jön, megálltam és kitaláltam egy tervet.

Megvártam amég meg lát, majd elkezdett suhanni felém, de én csak álltam, és vártam. Amikor már csak 1 méter volt közöttünk, hirtelen leguggoltam, ő nem tudott ilyen gyorsan megállni így konkrétan átborult rajtam. Ezen annyira röhögtem, hogy el is felejtettem futni, úgyhogy túl későn kapcsoltam, szóval Nik már feltápászkodott a földről
- Ezt még visszakapod Tündérem. - mondta nevetve, mire én sikítva elkezdtem rohanni előle.