Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

11.

*egyébként azt majd akkor eldöntöm.*

- Ez már rosszul hangzik. - nevettem el magamat
- Nyugi, van pár ötletem... Csak még annyit, hogy nagyon jól fogunk mi szórakozni... - ott annyira mosolygott, hogy szinte már megilyedtem tőle.

- Jól van, na... Állítsd csak le a fantáziádat! - mondtam nevetve
- Majd nem nevetsz, amikor meghallod, hogy mit kell csinálnod! - de most már ő is nevetett.

- De mi lesz? Mond már meeeeeg?! - nyaggattam tovább
- Majd meglátod... Még az is lehet hogy nem fogadom el az ajánlatokat, ha tovább idegesítesz és csak úgy simán megöllek, aztán megint. És így egymás után sokszor... - nem tudtam eldönteni, hogy most komolyan beszélt, vagy csak hülyült.

- De nemár... Megígérem hogy nem használok mágiát sem, csak fogadd el... Légysziiii.... - kérleltem tovább
- Jó, nyugi van, csak vicceltem tündérem... - röhögtem el magát a szánalmas ábrázatom láttán...
- Akkor meg, mit játszod a durcás kiskutyust? - kérdeztem sétettet játszva
- Ez hülye, azt mondja durcás kiskutyus! - nevetett. - Ez a " durcás kiskutyus" mindjárt kiharap belőled egy darabot.

Majd rám modult és kivillantotta a vámpírfogait. Mire én sikítva leestem a székről.

Az arcán aggodalmát láttam, majd a hangjában is az érződött, hogy aggódik értem és nem akart megilyeszteni.
- Nem haragudj, tündérem.
- Nincs baj, csak megilyedtem egy kicsit, hogy tényleg bántasz... - Hirtelen olyan volt mintha megbántottam volna,az arcán látszódott hogy elszomorodott.
- Ne félj tőlem. Nem akartalak bántani. Jól vagy.?
- Persze. - próbáltam kedvesen elmosolyodni. Olyan furcsa volt a hangja... Nem is tudtam másra gondolni.
- Akkor jó. - mosolygott már ő is.

- Na... Mikor legyen a fogócska? - kérdeztem vidáman.
- Mondjuk holnap? Reggel 9:30?
- Oksi. Na megyek. Meg kell etetnem Katet. - basszameg! a picsába! El szóltam magamat?!
- Ki is az a Kate? - vonta fel a szemöldökét Klaus