Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

23.

*a számát továbbra sem vettem le szarvasról, de még rázta a fejem, hogy semmi baj.*

- Csak egyél nyugodtan. - és elkezdtem simogatni a felém tetejét, miközben ettem. Nagyon jól esett hogy foglalkozik velem.

Egyszercsak abbahagytam az evést
- Na szerintem haza kéne vinni, mert már eleget ettünk.
- Haza?! - kérdezte mosolyogva.
- Na jó... Hozzád. Így megfelel? - kérdeztem elpirulva.

>na... Meg kéne tőle kérdezni. Majd mindjárt<

- Figyelj csak... Azon gondolkodtam, hogy... Nem akarsz esetleg... Öhm... Odaköltözni hozzám? Majd elmegyünk a cuccaidért is. - kérdezte megszeppenve.

- Persze. Meg akartam már kérdezni, hogy mit szólnál hozzá. Csak mert hogy már így összebarátkoztunk így nem nagyon lenne kedvem, egyedül lenni megint. - virultam

- Huh.. Okés. Csak nem tudtam mit fogsz szólni hozzá. De így megnyugodtam. - mosolygott ő is.

- Na menjünk. Mi lenne ha sétálnánk? Úgy meg lenne a pillanat varázsa, hogy szépen bevonulunk a kertbe - vigyorogtam. Nem is számítottam arra hogy:
- Persze, meg akartam kérdezni én is. Tök menők lennénk. Mintha még halandók lennénk és valami nagy vadászatból térnék haza. - közben feltápászkodott.

Ekkor esett le neki is, hogy még mindig meztelen. Olyan történt amire nem számítottam. Klaus kisfiúsan elpirult. Eltűnt a perverzitása? Vagy mi lett vele?

- Na mi lett veled, hogy így elpirultál? - kérdeztem vigyorogva.

- Nem tudom... Olyan furcsa érzés, egyébként tetszik a látvány? - na megtalálta a perverz Klaust.

Egyébként nem AZT néztem... De tényleg nem.. A kockáit bámultam. Nagyon jól nézet ki.

- Talán igen. Talán nem. - vigyorodtam el. Erre ő is elmosolyodott, majd elkezdtem összeszedvi a szarvast- Egyébként nagyon is teszik. - tettem hozzá nagyon halkan, feltételezve hogy nem hallja meg.

- Mit mondtál, Tündérem? - kérdezte széles vigyorral az arcán - Csak nem azt hogy nagyon is tetszik?

- Pffffh... Én olyat biztos hogy nem mondtam. Mire mondtam volna?
- Hát erre! - mutatott végig magán
- Ccccc... Hülye vagy. - de nagyon elpirultam
- Vörösödik a füled... Ez azt jelenti hogy hazudtál. - mosolyodott el kisfiúsan.

- Na jó. Esetleg valami témaválltás? - kérdeztem még mindig paradicsomként.

- Hát jó... Mikor hozzuk el a cuccaidat?
- Holnap után jó neked?

- Persze. Úgy sincs semmi dolgom. Az a pár ember akinek még talán számítok az csak a családom volt. A Mikaelsonok.