Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

32.

*Tündérem, segíts!!*

- Mi a baj? - sétáltam oda és leguggoltam hozzá.
- Hát nézz már rám. - röhögött - hybrid létemre, legyőzött a lepedő - röhögte el magát.

- Segítsek? Vagy megoldod? - kérdeztem nevetve - tudod mit? Inkább leülök és meg várom, hogy megold... Jó? - vigyorogtam rá. Ezzel felálltam mellőle, és készültem elmenni.

- Ne... Segíts légyszi... Kérlek... El sem hiszem hogy ezt mondom, de bármit megteszek, csak segíts felkelni innen. - adta meg magát, lehajtott fejjel.

Ezen elcsodálkoztam, mert Nik tudtommal még sosem kért ennyire semmit és ő még tényleg nem mondott ilyet senkinek.

- Jó, segítek. Pedig vicces lett volna végignézni a szenvedésed. - vigyorogtam rá. Visszaguggoltam hozzá és elkezdtem kibogozni a lábán a lepedőt.

Nagynehezen sikerült
- Nemáár... - nyavalygott - elzsibbadt a lábam. - kezdett el röhögni
- Na jóóó... - nevettem fel, majd felkaptam a karomba a férfit. Ezen annyira meglepődött, hogy csak nézett rám és átkarolta a nyakamat.

- Te ilyen erős vagy? - kérdezte meglepődve
- Csak azért, mert lány vagyok? - kérdeztem azt színlelve hogy mérges vagyok.

- Ja nem, csak olyan vékony vagy... - kezdett el mentegetőzni. - Nem arra céloztam, hogy azért mert lány vagy. - erre csak felnevettem és leültem a kanapéra. Őt meg magam mellé tettem.

Erre úgy feküdt le, hogy az fejét az ölembe hajtotta.
- Bekapcsoljunk valami filmet? - kérdezte.
- Persze, szívem. Milyet szeretnél? - mosolyogtam rá
- Nemtudom... Valami horrort... Az 1?

- Nem is tudom. Én félős vagyok. De majd hozzádbújok. - csókoltam meg
- Oké, szerintem nem ilyesztő. Annyira... - mosolyodott el.

Bekapcsoltuk a filmet, már az első 20 percben Nik háta mögé bújva néztem végig. Teljesen odaültem mögé és a lábaimmal öleltem át a derekát.

- Na, mostmár félek a bohócoktól. - súgtam a fülébe amikor éppen nem gyilkolt le senki, senkit. Ekkor egy fal mögül kiugrott a bohóc és ilyen nagyon ronda fogakkal rávisított egy kissrácra.

- Váááá!! Bazdmeg, mennyél már el fogatmosni, nagyon ronda vagy!!! - visítottam fel és bebújtam Nik mögé.
- Nyugodj meg, Tündérem, nem történt semmi, csak kinyírta a kölyköt.
- Jó, na... Kis pszihopatám.. - adtam egy puszit az arcára
- Most miiiéééért? - kérdezte durcázva
- Mert rezzenéstelen arccal nézted végig ahogy egy bohóc, megöl egy kisgyereket? - kérdeztem nevetve

- Jó. Ez igaz... - hajtotta le a fejét szomorúan - de attól még szeretsz? - kérdezte félénken
- Szívem... Persze, hogy szeretlek. Téged mindig is szeretni foglak. - és elkezdtem birizgálni az egyik tincset a tarkójánál.