Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

18.

* Átöleltem és visszaudtam. *

[Reggel 10 körül]
Óvatosan kinyitotta a szememet és felnéztem Nik arcára, attól féltem hogy ha felébred akkor talán meggondolja magát.

Szorosan átöleltem és próbáltam kiélvezni a pillanatot, hogy a nagy  Klaus Mikaelson lett a kis párnám.

>olyan jó hogy itt van mellettem. Ez nagyon furcsa... 518 év alatt egyszer sem éreztem még ilyet egyik barátommal sem. Most egyszerűen csak attól vagyok boldog, hogy Ő van itt. Úr isten! Lehet hogy belezúgtam?
Nem. Nem lehet. 300 évig folyton menekülnöm kellett előle... De most megváltozott. Kedves lett...<

Amég én elmélkedtem, feltehetően Nik felébred. De úgy tett mintha aludna és hátulról szorosan hozzámbújt, a fejét pedig megtámasztotta a vállamon.

Ennek köszönhetően a szája 5 centire volt a nyakamtól, már azt hittem hogy még fog harapni, de hirtelen belepuszilt a fülembe.

Még próbáltam visszafolytani a nevetésemet, nem túl nagy sikerrel, mert Klaus még szorosabban ölelt át.

-Na... Nik... Meg fogok fulladni... - nevettem fel
- Hallod, Klaus... Ne szorítsd már ennyire a derekam... - úgy tett mintha most ébredt volna fel, és kaptam egy puszit az arcomra is.

- Jó reggelt, szívem. - adtam egy óvatos puszit az arcára
- Neked is, Nat. - kissé furcsa volt hogy már nem Tündéremezett folyton..
- Na elmegyek vadászni, addig pihizz egy kicsikét.
- Megyek veled én is. - mondta határozottan
- Hát... Jó. Gyere. Úgy is régen vadásztam már társsal. - villantott ám rá egy kedves mosolyt. Amire nem gondoltam, hogy ő abban a pillanatban átváltozott farkassá.

- Niklaus Mikaelson! Csak egy kérdés! Hogy fogod így kinyitni a kulcsra zárt bejárati ajtót? - röhögtem el magamat. Erre az aranyos farkas pofiján is egy szépes vigyor tefült szét.

Gyorsan eltrappolt és a bejárati ajtó mellett leült. Majd elkezdett nyüszíteni, mint a jól nevelt szobatiszta kutyák amikor wcre kell menniük.

- Mi történt, kutyuskám? Ki kell menned? Vagy jutifalatot szeretnél? - jöttem ki a konyhából egy szalonnadarabbal a kezemben. Láttam Nik szemét felcsillanni.
- Láttam ám! - nevettem - kéred? - erre hevesen elkezdett bólogatni - akkor piti? - próbáltam megállni a lábamon röhögés nélkül.

Erre csak rámmordult, de attól még hátraereszkedett a két hátsó lábára, a két melsőt pedig a levegőben tartva egyensúlyozott.

Majdnem megfulladtam annyira nevettem, ahogy az a hatalmas 150 centi magas fekete farkas pitizik egy szalonna darabért.

Természetesen odaadtam neki, mert rendesen megdolgozott érte 😂